Az elnök megegyezett Deákkal abban, hogy Horvátország nem társország, hanem kapcsolt rész. A nyelvet illetőleg megjegyezte, hogy a horvátok azt gondolták, hogy a magyar nyelvnek az utóbbi időben tapasztalt buzgó terjesztése által az ő nemzeti nyelvök és nemzetiségök elnyomása vétetett czélba, s így nem csoda, ha valamely eröltetést képzelnek. A contributió tekintetében – úgy látja – Deák majdnem ugyanazt az eszmét fejtegette, mint a horvátországi itélőmester.
Deák Ferencz: Olyat mond a királyi személynök, mi nékie eszében sem volt. Ha egyet ért vele, miért nem fogadja el az ő kivánságát? Ő hivatkozott az üzenetre, és azt kivánta a mi az üzenetben 401van, hogy a horvátországi portáknak meghatározására szintén azon adatok, melyek a magyarországiakra fognak használtatni, egész mértékben arány kulcsul vétessenek. A porták kiigazítását a nádorra biztuk, s ő bizonyára azon körülményeket, melyek fenforognak, a kiigazítás munkájánál tekintetbe veszi. Egyébiránt az előlülő feleletre méltatván észrevételeit, annak előadására válaszolni kénytelen. A szóló előadta azon káros következéseket, melyek a kapcsolatból erednek; előadta, hogy a horvátok akadályt tettek a religionáléban, a magyar nyelvre nézve, és abban, hogy a törvények magyar nyelven legyenek; előadta, hogy a közvédelemnél, melylyel más örökös, s velünk kapcsolatban nem levő tartományoktól is veszünk, a Horvátországgal való kapcsolatból más hasznunk nincsen. Mindezeknek megczáfolását várta; de nem hallotta. E helyett a personalis azt említette, hogy Horvátországnak a magyar nyelvre nézve tett ellenszegülése az erőlködésnek a következése. A szóló ellenben úgy van meggyőződve, hogy a mit Horvátországra nézve elhatároztunk, nem erőltetés; a miket kivánunk, nem erőltetés: azért kijelenti, hogy épen az esik nehezen, hogy a honnan az ország legforróbb kivánata iránt tett ellenszegülésnek legszigorúbb megrovását várta, onnan tapasztalja azt pártoltatni; épen az esik nehezen, hogy az ily ellenszegülést oly tekintetben levő emberek nem róvják meg, a kik azt mondják, hogy a nemzetiséget, a nyelvet a kormány pártolja, mert attól tart, hogy a mit ily helyről hallanak, biztatásnak vélik. A mit kivánunk nem erőltetés, hanem igazság, az a mult országgyűlés következésében történt, reactiót nem szülhet, vagy pedig olyat, amilyet az igazság szül annak, a kinek az nem tetszik.