II.
II.
Gyarmathy János ezután előadta, hogy az 1723-diki törvény a főispánok és helyetteseik jogait fejtvén ki, azt mondja, hogy «publicorum negotiorum et administrationis curam habere» köteleztetnek, s hogy így a birák választására is befolyásuknak kell lenni.
Deák Ferencz: Az 1613: XXIV. t.-cz.-ben világosan az foglaltatik, hogy szükség esetében a megyék választhatnak a rendes táblabirákon kívül más törvényszéki birákat is, ezeket föleskettetik, és ezek fognak itélni. Itt tehát a megyék közönségének joga van adva, hogy akkor, a mikor szükségesnek látják, az igazság kiszolgáltatásának gyorsítása végett a rendes táblabirákon kívül másokat is választhassanak. Nem az van parancsolva, hogy kötelesek választani, hanem jog adatik nekik, hogy a hol szükség van rá, választhassanak. Ez ellen két tisztelendő úr a gyakorlatot hozta föl. Az egyik azt mondja: nem tudjuk megmutatni, hogy azon törvény gyakorlatba ment volna. Megtudjuk mutatni a gyakorlatot, még pedig magából a törvénykönyvből, 609t. i. az 1681: X. t.-cz.-ből. Az általunk felhozott törvény alkottatott 1613-ban, 1681-ben pedig, tehát 68 évvel később nem csak megerősíttetett, hanem mint fundamentalis törvény egy sorba van téve a primae nonus és egyéb fundamentalis törvényekkel. Ha ez a törvény elenyészett volna, nem lett volna szükség az 1681-ben a sarkalatos törvények között megemlíteni; ha ezen törvényt mint szükségtelent tekintették volna, azt a fundamentalis törvények közé beleszőve meg nem ujították volna. S hogy ezt tették, arra mutat, hogy őseink azt nem tartották olyan törvénynek, mely effectusba soha nem ment, hanem inkább olyannak, melyet érdemes volt az 1681: X. t.-cz.-ben kiemelni. Ezen törvény tehát gyakorlatba ment és nem csekély fontosságunak tartatott.
Hogy az újabb időkben meddig tartott, milyen volt ez a gyakorlat: ha a levéltárakat fölkutatjuk, találhatunk reá példát. Egyébiránt abból, hogy az utóbbi időkben ezen törvény gyakorlatba nem ment, mikor azon körülmény áll fenn, hogy gyakorlatba vétele szükséges nem volt, mikor azon körülmény áll fenn, hogy a t. RR. nem szorultak rá, hogy az ezen törvényben adott jogukkal éljenek, mivel a nélkül is eleget tudtak választani a kinevezett táblabirák közül: mindezekből azt következtetni, hogy ezen törvény elavult, igen nyomorult publicistai állítás. Igen szomorú dolog volna, ha mindazon jog, mely csak azért nem vétetik gyakorlatba, mert nincs rá szükség, ezért elenyésznék. Ha tudná a tisztelendő úr, hogy mi van azon végzésben, melynek helytelenségét vitatja, logikáját talán máskép állította volna föl. A logikának az a természete, hogy csak egy hamis állítás engedtessék meg, s a legiszonyúbbakat lehet következtetni. Itt is azon hibás állítás van felhozva, hogy a főispánnak joga van törvényszéki táblabirákat kinevezni, minthogy a közadministratióra fölvigyázni köteles. De ez szinte úgy meglehet a t. RR. által választott birákkal, mint a főispán által kinevezettekkel. Azt egy törvény sem mondja, hogy csak a főispán által kinevezett táblabirákból lehet törvényszéket alakítani; ellenben van törvény, mely szükség esetében nem táblabirákat is enged a törvényszékre választani. Nálunk nem is tényt dorgálnak, mert a szónok felvilágosítja a tisztelendő urat, hogy Zala megye ezen végzés hozatala után sem választott olyan birát, ki táblabiró nem volt. Jó volna előbb tudni azon dolgot, melyről az ember szól. Addig valami dolgot vitatni, míg azt nem ismerjük, szörnyű bajos. A dolog így történt: Indítvány tétetett az iránt, hogy válaszszunk törvényszékre olyan birákat, kik nem a főispán által kinevezett 610táblabirák. Erre az mondatott, hogy nekünk nincs rá szükségünk, mert van elég táblabiránk; sőt ha akarnánk is olyanokból állítani törvényszéket, kik nem táblabirák, fennakadnánk; mert hiszen megyénkben alig van alkalmatos ember, ki táblabiró nem volna. Azonban végzésileg kimondottuk, hogy az 1613: XXIV. t.-cz.-nél fogva van jogunk szükség esetére olyan egyéneket is választani törvényszéki tagokká, kik nem táblabirák; s mi ezen jogunkhoz ragaszkodunk. Most mit kivánnak tőlünk? Hogy azt mondjuk: azon 1613: XXIV. törvény nem úgy rendelkezik, mint mi hiszszük? Ezt erőltetni túlesik a kényszerítés körén. A szónok most is ugy van meggyőződve, hogy az 1613: XXIV. t.-cz. szerint van jogunk olyakat is választani törvényszéki birákká, kik nem táblabirák. Ez jogunk; ezen joggal azonban élni nem fogunk, mert nincs rá szükségünk és mert alkalmunk sincs rá. Daczoskodásból pedig tenni nem fogjuk. Mikor a consilium ezen végzést legelsőben rosszalta, akkor is azt felelte a megye: nem választottunk, de úgy hiszszük, hogy van jogunk szükség esetében választani. A leiratot félre nem tehetjük azért, mert az nem parancsolja, hogy tegyünk valamit, hanem az mondatik benne, hogy jogunkkal ne éljünk, oly jogunkkal, melylyel élni, jelenleg élni nem is akarunk. Itt elvkérdés forog fenn; azért a leiratot félre nem tehetjük, hanem azt mondhatjuk, hogy az 1613: XXIV. t.-cz. szerint a t. RR.-nek joga lévén szükség esetén nem táblabirákat is választani, minthogy ő felsége bennünket azért, hogy ezen véleményünket kimondottuk, megdorgál, jogunkat tagadja: ezt a parancsolatot mi nem tartjuk törvényesnek, s azért azt országgyűlésre sérelemkép felterjesztjük. Itt mi a kormánynyal tettleges összeütközésbe jönni nem fogunk; mondja ki a törvényhozó testület: volt-e igazunk vagy nem? Azt pedig nem fogja tagadni a tisztelendő úr, hogy mihelyt valaki azt hiszi, hogy az 1613: XXIV. t.-c. szerint van joga birát választani, arra nézve az oly parancsolat, mely e jogát megtagadja, sérelmes. Azt mondja talán valaki, hogy a sérelmek iránti repraesentatiók nem használnak? Ettől elállanunk még sem lehet, mert ez a constitutionalis ösvény. A sanctio pragmatica előtt a sérelmi út helyett más orvoslásmód volt, t. i. a libera resistendi facultas. De mióta ez megszünt, helyébe az van rendelve, hogy a sértett fél az országgyűlésen adja elő sérelmét. Ha oly rendelet adatik ki, mely a törvénynyel ellenkezik, kötelességünk nyilvánítani, hogy azt sérelmesnek tartjuk, és oda vinni a dolgot a hová tartozik; s ha az ország rendei is azt mondják, hogy azon tett törvénytelen, akkor a sérelem már nem 611csak a mienk, hanem az egész országé. Minő haszna van a sérelmeknek, megmutatta az 1823-iki sérelem, mert annak következtében kijelentette ő felsége az 1825-iki országgyűlésen, hogy atyai szivét a történtek fájdalommal tölték el stb. A ki azon eszközt nem használja, melyet a törvény kezébe ad, az a maga törvényes kötelességét mulasztja el.
Már most, mikor azon indítvány itt tétetett, mi volt kötelességünk? Felelni azt, a mit hittünk. Vagy azt kelle mondanunk: van jogunk, de nincs szükség azzal élni, vagy pedig, hogy nincs jogunk. Mi úgy voltunk meggyőződve, hogy van; és a szónok nem hitte, hogy találkozzék valaki, ki meggyőződésünk ezen kijelentésén fennakadjon, annál kevésbbé hitte a helytartótanácstól. Az ily helytelenségek, azon alkalom keresése, hogy hol találnak betüt, melybe bele köthessenek, csak káros következményeket szülhetnek. Nem várták meg, hogy a megye válaszszon, hanem mielőtt az jogával élni akart volna, véleményének puszta nyilvánításáért megdorgáltatását eszközölték. Nem arról van szó, hogy azon végzést teljesedésbe vegyük-e, mikor arra nincs szükség, de alkalom sincs. Ily körülmények között daczból csak azért is tenni, nevetséges dolog volna. Hanem vagy repraesentáljunk és jelentsük ki ő felségének, hogy mi úgy hiszszük, hogy van jogunk nem táblabirákat is törvényszéki tagokká választani; vagy ha ennek hasznát a t. RR. nem hiszik: mondják ki, hogy a k. leirat után is meg vannak győződve, hogy az 1613: XXIV. t.-cz. nyomán jártak, midőn meggyőződésöket kijelentették, hogy van joguk törvényszéki birákat a nem táblabirák közől választani, s hogy most minket a leirat ezen meggyőződés kijelentéseért megdorgál, ezt sérelmesnek látják, s annak idején meghagyják követeiknek, hogy a dolgot az országgyűlésen orvosolni iparkodjanak. A mi a tiszteletbeli tisztviselők napi díját illeti, ezt a megye pro celeriori justitiae administratione hozta be. Mivel ez a része a parancsolatnak a szegény adózó nép javára czéloz, fogadják el a t. RR. Talán lesznek a tiszteletbeli tisztviselők között, kik a jegyzői és tiszti ügyvédi hivatalt napi díj nélkül is fogják segélni munkálataikkal.
A közgyűlés Deák F. indítványát elfogadta.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
