I.
I.
A májusi késő fagyok – írja Szász Károly «Egy Képviselő Naplójegyzetei» czímű munkájában – s az arra következett aszály hamar felköltötte a képviselőház figyelmét s a nép inségének lehető enyhítésére fordította azt. Junius 2-dikán zárt tanácskozmány kéretett. Azért zárt, mert előre lehetett tartani, a mi, fájdalom, be is következett, hogy bizonyos oldalról a nép insége a politikai kérdésekkel fog kapcsolatba hozatni s az isten csapása mint egy politikai tőke fog kizsákmányoltatni. Több rendbeli indítványok tétettek: bizottság kiküldése iránt, mely jelentést tegyen a kár mérvei- és terjedelméről s a segítség módjairól. Deák, bölcs előrelátással már ekkor figyelmeztetett, hogy csak oly módokról van szó, melyek a jelen helyzetben levő országgyűlés hatáskörét túl nem haladják. Azonban föláll Tisza, s oly keserűséggel és szenvedélylyel, minőt a jelen országgyűlésen tán egyszer sem mutatott, vádolja a kormányt, kiterjeszkedik a küszöbön álló – porosz-osztrák – háborúra s a magyar ifjak idegen csatatérre elhurczoltatására, nyomatékozza, hogy az inség alkalmából alkotmányunk visszaállítását követelőleg kell sürgetnünk, különben az inséges népen nem segíthetvén. Utána ugyanazt, csakhogy sokkal rosszabbúl, ismétli Madarász. A baloldal két árnyalatának vezérei egy kalap alatt. Deák összevonta nagy szemöldeit s homlokán egy sötét vihar gyülekezett, melynek első villámai apró tüzes szemeiből mindjárt kilövellettek. «Ha valaki, úgymond, ezeket hallaná s mit sem tudna országgyűlésünk eddigi folyamáról, azt hinné, 484hogy félév óta összedugott kezekkel ülünk itt és elvett alkotmányunk viszszaállítását nem követeltük, nem sürgettük. Azok, miket imént hallottam, e vádat, e gyanusítást foglalják magokban. De én visszautasítom azt. Azt hiszem, az országgyűlés megtette kötelességét s két felirata erélyesebben és nyomatékosabban követelte vissza az alkotmányt, mint azok az újabb frázisok, miket hallottunk.» Tisza és Madarász hallgattak. Ghyczy sem kelt védelmökre. Csak Keglevich Béla igyekezte szavaikat, szerényen, jobbra magyarázni. A vihar magva el volt vetve.
A képviselőház 1866 junius 2-dikán tartott ülésében Orczy Béla b. indítványára megbízta az anyagi érdekek tárgyában működő választmányt, hogy tekintettel az országot legújabban fagy és aszály által ért súlyos csapásra, egyfelül az ez irányban szükséges adatok minél teljesebb mértékű beszerzésére tegyen lépéseket, s másfelül az országgyűlésnek a jelen törvényhozási viszonyok által megengedett hatásköréhez képest és ennek korlátai között mielőbb oly javaslatot készítsen, mely az elemi csapások által a földművelőkre nehezedett állapotoknak megkönnyítésére és orvoslására szolgáljon.
«A ház – írja Szász Károly – az anyagi érdekek és közgazdaság bizottságának adta ki az ügyet, mely kebeléből albizottságot nevezett ki. Ez, a kellő adatok összegyűjtése végett, a kormány közegei mellőzésével, az országos és vidéki gazdasági egyletekhez fordúlt. A közben pedig fölirást indítványozott ő felségéhez, s annak szövegét a teljes bizottság elébe terjesztette. A bizottság üléseiben ez éles vitát idézett elé.
A szövegben ez volt az eszmemenet: «Ha alkotmányunk helyre volna állítva, ha felelős miniszteriumunk s megyéink volnának, tudnánk intézkedni magunk. Ezek nem levén még helyreállítva, nem marad fönn egyéb mint felségedet kérni, hogy királyi hatalmával intézkedjék; kijelentvén, hogy ha a rendkívüli vész rendkívüli eszközöket igényelne, azokhoz országgyűlésünk, törvény és alkotmány határai közt, s a felség egyenes felszólítására, kész segédkezeket nyújtani».
A bal férfiait e következtetés nem elégítette ki. Szerintök az adott előzményből nem az következik, hogy ő felsége királyi hatalmával tegyen, hanem az, hogy állítsa vissza alkotmányunkat, hogy mi tehessünk. Különösen megütközés köve volt a «királyi hatalmával» kifejezés. Mert, ha ez alatt a koronázott magyar király alkotmányos hatalmát értjük, ilyen most nem levén, nem mond semmit; ha absolut hatalmat, akkor nem nyughatnak belé.
A vita azonban oly erős és szenvedélyes volt, hogy a kölcsönös capacitáczió nem használván: a kérdés szavazással döntetett el. A többség a javaslat szövegét elfogadta. Az eddig egyesűlt Deák-Ghyczypárt szakadása indikálva volt. A jobb- és balközép eredeti természetes állását látszott ismét 485elfoglalni, amaz a valódi közepet, ez a baloldalt. A szélsőbal hét férfia újjongott örömében: az egész Tisza-Ghyczypárt átment hozzájok.
Szerencsére, a fejedelem, hírül vevén a fenyegető inséget, királyi hatalmával azonnal megkezdte az intézkedést s az iránt az ismeretes kéziratot intézte Mailáth főkanczellárhoz.»
Ő felsége junius 6-dikán kelt kéziratával az inség ügyében elrendelte, hogy a tárnok «elnöklete és vezetése alatt azonnal bizottság szerveztessék, melynek feladata leend a fölmerülendő helyzetek mély átgondolása után a kellő segélyeszközök, úgy az azoknak mikénti előteremtése és átalában a szükséges intézkedések érdemében kimerítő javaslatot tenni».
«Deák – írja Szász Károly – a bekövetkező szakadást látva s azt még most is elhárítani akarva, azon egyszerű, de nagy horderejű közvetítések egyikét gondolta ki, melyek csak az ő agyában teremnek, a Kolumbus tojások egyikét ismét. Miután, úgymond, azt, mit föliratunkban kérni akartunk, ő felsége proprio motu már megtette, tegyük le az egész föliratot s hozzunk csak végzést, mely ugyanazokat, miket a fölirati szöveg, foglalja magában. Az eszme tetszett a bal férfiainak is; hogy föl ne írjunk, megnyugtatni látszott szívöket, mely a fölirással nem tudta megegyeztetni jogi követeléseink elhallgatását, de a határozati alak által semmit sem vélt veszélyeztetni. Deák megkészítette indítványa szövegét, mely a javasolt fölirástól leginkább csak alakjában különbözött, közölte Ghyczyvel és Nyáryval, kik azt el is fogadták.»
A képviselőház junius 11-dikén tartott ülésében felolvastatott az anyagi érdekek ügyében kiküldött választmány jelentése az inség tárgyában. A választmánynak az volt a véleménye: hogy nem várva be a csak nehezen és hosszabb idő alatt egybegyűjthető részletes adatok beérkezését, szemben a hazára nehezedő veszély nyugtalanító jelenségeivel, s hogy a nyújtandó segély mentül eredményesebb lehessen, haladék nélkül tétessenek meg azon lépések, melyek a nagyfontosságú czél elérésére szükségesek. Ennélfogva, tekintettel az ügy sürgetős voltára, mindenek előtt egy ő felségéhez intézendő föliratot hozott javaslatba.
Deák Ferencz: T. ház! Midőn a t. ház a nemzetgazdasági érdekek tárgyában működő választmányt megbízta, hogy a fenyegető inség elhárítására szükséges intézkedések iránt javaslatot tegyen, akkor még ő felsége nem kezdte meg azon intézkedéseket, melyeket utóbb mint a czélhoz vezetőket és szükségeseket, mint tudva van, megkezdett. Most, miután ő felsége azon intézkedéseket csakugyan megrendelte, nem tartom szükségesnek, hogy a javaslott fölirat ő felsége 486elé terjesztessék, (Helyes!) s azon eszméket, melyek e fölirati javaslatban előadatnak, inkább a választmány jelentésére hozandó végzésbe szeretném foglaltatni. A végzést tehát a következőkép indítványozom. (Olvassa:) «Indítvány az inség tárgyában kiküldött választmány jelentésére hozandó végzés iránt. Azon súlyos elemi csapások, melyek a mult hóban az ország nagy részét érték, több vidékeket könnyen bekövetkezhető inséggel fenyegetvén, kötelességének tartotta a képviselőház idejekorán felszólalni, hogy a veszély lehetőleg megelőztessék, vagy legalább súlya enyhíttessék. Meg van a képviselőház győződve, hogy a rendkívüli bajt egyedül magán segélyezések utján elhárítani nem lehet: mert az évek óta egymást váltó elemi csapások, az 1863. évi súlyos inség, melynek terhei még ma is nyomják a földmivelőket, a marhavész, mely éveken át nagy mértékben pusztított, ezeken felül az ország alkotmányos befolyása nélkül folytonosan növekvő közterhek kimerítették a nép erejét, s az jelenleg magán segíteni nem képes. A fenyegető rendkívüli veszély tehát rendkívüli eszközöket tesz szükségesekké. Ha az országnak felelős kormánya volna, egyenesen attól várnók, sőt követelnők, hogy intézkedjék ő felsége hozzájárulásával a veszély elhárítására szükséges módokról; annak hivatalos köréhez tartoznék, hogy azon esetben, ha a rendkívüli segédeszközök megszerzése az országgyűlés közbejöttét megkívánandja, szólítsa fel ő felsége nevében közreműködésre az országgyűlést is. Ha törvényhatóságaink alkotmányos állapotban volnának, azok a megyei közélet nyilvánosságának ellenőrködése mellett sok bajt megelőzhetnének s a veszélyt sokban enyhíthetnék. De mivel ismételt fölirataink mindeddig sikertelenek maradtak, a felelős kormány és a törvényhatóságok alkotmányos állása még most sincs visszaállítva, a fenyegető veszély pedig rögtöni intézkedést kíván, e helyzetben a képviselőház nem tehet vala egyebet, mint hogy egyenesen ő felségéhez, mint az ország örökös királyához, akarjon fölirat által járulni, s ő felségét hódoló tisztelettel megkérni, méltóztassék a kimerült népnek sorsát enyhíteni s a fenyegető baj megelőzésére királyi hatalmával intézkedni. Ő felsége azonban, mielőtt e szándéklott fölirat fölterjesztethetett volna, saját fejedelmi s atyai indulatából és önszántából az intézkedést kegyelmesen megkezdette. A képviselőház tehát nem látja jelenleg szükségesnek a bizottság által javaslott föliratot ő felségéhez fölterjeszteni, biztosan remélve, hogy ő felsége addig is, míg a felelős miniszterium és a törvényhatóságok alkotmányos állásának teljes és valóságos visszaállítása, melyet az országgyűlés joggal kért és 487ismételve sürgetett, melynek minél előbbi valósítását a képviselőház alkotmányunk alapján kívánja és reményli, tettleg megtörténik: királyi hatalmával olyképen fog intézkedni, hogy a szükséges segélyezés mielőbb megszereztetvén, az a nép szívét és bizalmát megnyerő pontossággal, gyorsan és kizárólag a kitűzött czélra fordíttassék. Kijelenti a képviselőház azt is, hogy ha a fenyegető inségnek elhárítása a jelen rendkívüli körülmények közt rendkívüli erőfeszítést igényel s az országgyűlés hozzájárulását is szükségessé teszi, a képviselőház, ő felségének egyenes felszólítására, mindazt, a mit e részben alkotmány és törvény szerint tehet, legnagyobb készséggel megteendi.»
Bátor vagyok a t. háznak ezt mint indítványt bemutatni és a t. ház asztalára letenni, kérve, méltóztassék a szokott módon kinyomatni és tárgyalására napot kitűzni.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
