A TESTI FENYÍTÉK ÉS BILINCS ELTÖRLÉSÉRŐL.
A TESTI FENYÍTÉK ÉS BILINCS ELTÖRLÉSÉRŐL.
A képviselőház 1869. november 3-dikán tartott űlésének napirendjén volt a büntető törvényre és gyakorlatra vonatkozó némely intézkedésről szóló törvényjavaslat tárgyalása.
Széll Kálmán előadó elmondotta, hogy a központi bizottság előtt két törvényjavaslat volt: Irányi Dánielé a testi fenyíték eltörléséről, s az igazságügyminiszteré a büntető törvényre és gyakorlatra vonatkozó némely intézkedésről. Irányi javaslata csak a testi fenyíték és bilincs eltörléséről szól; ellenben az igazságügyminiszteré ezeken kívül rendelkezéseket foglal magában a kisebb hatalmaskodásról és becsületsértésről. A központi bizottság az igazságügyminiszter javaslatát fogadta el, mert ennek még azon része is, a mely az Irányiéval azonos elvű, inkább egyezik meg a központi bizottság nézeteivel.
Horváth Boldizsár igazságügyminiszter megokolta javaslatát, egyúttal azonban kijelentette, hogy noha helyesnek és czélszerűnek tartaná, hogy a feudális korszaknak, és különösen az ököljognak is mindannyi maradványai létezni megszünjenek, s hogy például a kisebb hatalmaskodás ezentul ne jogkérdésnek, hanem oly erőszaknak tekintessék, a mely a büntető törvény szigora alá esik, mindamellett el kell ismernie, hogy a kisebb hatalmaskodási esetek és a becsületsértési esetek helyes formulázása több időt vesz igénybe, s hogy ezek szabályozása inkább illeti az organikus büntető 255codexet; s éppen azért a javaslatnak a becsületsértés és kisebb hatalmaskodásra nézve tett intézkedéseit nem tartotta oly vitális kérdéseknek, melyekhez a kormány szorosan akarna ragaszkodni.
Irányi Dániel ragaszkodott a maga javaslatához.
Deák Ferencz: T. ház! Az előttünk levő törvényjavaslat átalános tárgyalásra levén kitűzve, annak indokolásába, hogy a botbüntetés eltöröltessék, s a bilincs mint büntetés ne alkalmaztassék, teljesen fölöslegesnek tartom bocsátkozni; (Helyeslés) mert nem tartom szükségesnek védelmezni azt, a mit – bizton föl merem tenni a t. házról – senki sem fog megtámadni. (Élénk helyeslés.) Most csak azt óhajtom, hogy a törvényjavaslat átalános elfogadása közakarattal történjék, a min nem is kételkedem.
A két javaslat közül részemről czélszerűbbnek tartom a miniszteri javaslatot azért, mert különösen a fődologban, a miben különbözik, a bilincsre nézve, az elővigyázatra és néha a fegyelmi eljárásra nézve practikusabb szabályokat foglal magában.
Nem ereszkedem hosszabb vitatkozásba, s csak egyet jegyzek meg, mire nézve már a miniszter úr is nyilatkozott. Az első hét §-t szükségesnek és együtt elintézendőnek tartom. A 7. §. a vérdíjról szól, mely ámbár a botbüntetéssel szoros összefüggésben nincs, de ez is oly feudalis maradvány, a mely két-három szóval eltörölhető, s ennek kimondása valóban nagyon kivánatos.
A mi azonban a törvényjavaslat többi szakaszát illeti, ha intézkedni akarunk a hatalmaskodásról, vagy, mint hajdan nevezték, actus minoris violentiæ és becsületsértésről, ezt mindenesetre külön törvényjavaslatban kell tenni, külön javaslatban és részletesebben, mert ezt nehány sorral nem lehet elvégezni.
A hatalmaskodásnak oly sok neme van, és ezek annyira különbözők régi törvényeink szerint, hogy annak három §-ban kimondása nagy hézagot hagy a törvényhozásban.
Némely esetben azt, mit a régi törvények, melyek talán nagyrészben most is fönállanak, violentiának tartottak, mindenekelőtt megkivánják, hogy az elfoglalt tárgyhoz való jog fölött hozassék itélet, s így előbb repositiót kellett kérni, s ha a jogi itélet kimondotta, hogy azt illeti, kitől elfoglalták, akkor volt helye a violentiának.
Igaz, sokszor magában a violentialis pörben is ventilláltatott ama kérdés, és ott itéltetett el, és korábbi időkben igen sok eset volt, 256hogy a civilis biróság határozott benne; hanem most büntető eljárás alá vonatik, s így a violentiának, minden hatalmaskodásnak részletes és határozott megállapítása szükséges. Szükséges kimondani, hogy az nem ex officio, hanem magánkérésre vétessék e büntetési eljárás alá. Hasonló természetű, vagy legalább egy tekintetben egyforma, a becsületsértési kereset is. Annak igen sok neme van. Lehetnek becsületsértési esetek a törvényhozási testületek ellen, miképp toroltassanak meg ezek? az egész külön provisiót kiván, hogy a szólásszabadság megóvassék. Hajdan voltak az úgynevezett széksértések; hogy mennyire fentartandók ezek? az bővebb elucubratiót kiván. Lehetnek becsületsértések más gyűléseken, lehetnek magánkörökben, lehetnek nyilvánosan, lehetnek irásban, sajtó útján, melyekről azután a sajtótörvény intézkedik.
Ezeket mind csak combinálva együtt lehet törvényjavaslatba foglalni.
Én tehát igen szivesen járulok ahhoz, mit a miniszter úr mondott, hogy ő rááll arra, hogy e törvényjavaslatnak ezen hátulsó része hagyassék ki, és tárgyaljuk átalánosságban és részleteiben is a hét első §-t, a következőkre nézve pedig akár most, akár utóbb mondjuk ki, hogy azok külön törvény tárgyát képezvén, a miniszterium adjon azok iránt törvényjavaslatot. (Helyeslés.)
Én meg nem kötném a miniszer kezét, hogy mikor adja be: külön adja-e, vagy az annyira sürgetett és valóban óhajtandó criminalcodex javaslatába foglalja bele?
Most a törvényjavaslat ezen részét, a 8.-dik szakasztól végig, kihagynám, s az első hét szakaszt tárgyalás alá venném. Ezen első hét szakaszt pedig én is az átalános tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
