BENJAMIN, WALTER (1892–1940, német filozófus)
BENJAMIN, WALTER (1892–1940, német filozófus)
… Kant az utolsó és Platon mellett éppenséggel az egyetlen filozófus, akinek nem közvetlenül az ismeretek terjedelme és mélysége volt a fontos, hanem mindenekelőtt és kiváltképpen az igazolásuk.
… fölállítottuk a fő követelményt a mai filozófiával szemben, és egyben megállapítottuk róla, hogy teljesíthető.
Az ismeretelméletben minden metafizikai elem kórokozó, s a betegség abban nyilvánul meg, hogy elzárja a megismerést a maga teljes szabadságában és mélységében vett tapasztalattól.
… a megismerés feltételei a tapasztalat feltételeivel azonosak.
… a megismerés új fogalma révén … nemcsak a tapasztalatnak a fogalma változik meg döntően, hanem a szabadságé is.
A természetjog arra törekszik, hogy a célok igazságos voltával „igazolja” az eszközöket, a pozitív jog pedig arra, hogy az eszközök jogos voltával „szavatolja” a célok igazságosságát.
A rendőrség jogi célokat szolgáló erőhatalom /intézkedési jog/, de egyben illetékes arra is, hogy e célokat tág határok között tűzze ki /rendeletalkotási jog/. Az ilyen hatóság gyalázatos volta abból származik, hogy megszűnt benne a jogteremtő és a jogfenntartó erőhatalom elválasztása; …
A vélemények ugyanazt adják a társadalmi élet óriási apparátusának, mint a gépnek az olaj,…
… a nagy írók kivétel nélkül olyan világban kombinálnak, amely csak utánuk következik majd, ahogy a párizsi utcák is csupán 1900 után kezdtek a Baudelaire-versekére hasonlítani, …
Különös paradoxon: az ember tudatában csak a legszűkebbre szabott magánérdekek hatnak, mikor cselekvésre kerül sor, és mégis, magatartásukat minden eddiginél jobban meghatározzák a tömeg ösztönei.
… ez a társadalom, melynek minden tagja kizárólag a maga satnya kis javát s javait tartja szem előtt, állati tompultsággal, de az állatok tompa tudása nélkül, vak tömegként esik áldozatul a legközelibb veszélynek is, és az egyéni célok különbözése érdektelenné válik a meghatározó erők előtt.
„A szegénység nem szégyen.” Eddig rendben is volna. De a szegényt csak megszégyenítik. Ez jön elébb s aztán jön a vigasz, a kis mondással. Olyan bölcsesség ez is, amely egykor érvényes lehetett, de rég lejárt az érvénye. Szégyenít viszont a nyomor, amelybe milliók születnek bele, és százezreket fojt meg a szegénységével.
A jó próza megírásának három munkafokozata van: a zenei, vagyis a komponálásé, az architektonikus, tehát az építkezésé, végül a textiles, azaz a megszövésé.
A mű a koncepció halotti maszkja.
Aki nem képes pártot fogni, hallgasson.
A közönségnek ne legyen igaza soha, érezze mégis úgy, hogy őt képviseli a kritika.
… soha még tapasztalatot alaposabban meg nem cáfoltak a világon, mint ahogy a stratégiaiakat az állóháború, a gazdaságiakat az infláció, a testieket az éhezés, az erkölcsieket a hatalom birtokosai.
A munka egyik áldása, hogy általa érezhetjük a semmittevés örömét. A munka utáni fáradtságot Kant a legfőbb érzéki örömök közé sorolja. Munka híján viszont lustálkodni kín. A munkanélküliek nélkülözését még ez is súlyosbítja.
… mibe éli bele magát, kivel azonosul a historizmus módszerét követő történetíró? Nem lehet más a válasz: a győztes helyzetébe. A győztesnek pedig, bárkik és bármikor győztek, mindig az éppen hatalmon levők az örökösei.
A fasizmus esélye nem utolsósorban azon alapul, hogy ellenfelei a haladásnak, mint valami történelmi normának a nevében szállnak szembe vele. – Csodálkozni afölött, hogy a huszadik században „még” lehetséges az, amit megértünk, ez nem filozófikus dolog.
… szokásos gondolkodásunknak mennyire nehezére esik a történelem olyan felfogása, mely nem vállal semmi cinkosságot avval, ami mellett e politikusok továbbra is kitartanak.
… úgy festett a dolog, hogy a haladás, először is magának az emberiségnek (nemcsak a készségeknek és ismereteknek) a haladása. A haladás másodszor végeérhetetlen (az emberiség végtelen tökéletesíthetőségének megfelelően). Végül harmadszor, lényegében véve feltartóztathatatlan (önmagától egyenes vonalú vagy spirál alakú pályát fut be). Mind a három állítmány vitatható, …
A gondolkodást nemcsak a gondolatok mozgása teszi, hanem megakadásuk is.
… a műben benne van az életmű, az életműben benne van a korszak, a korszakban benne van a történelem egész lefolyása.
A profán világ rendjének a boldogság eszméjére kell támaszkodnia.
Angelus novus. Bp., 1980. Bence György, Kőszeg Ferenc, Tandori Dezső.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
