IZAIÁS PRÓFÉTA ÉS ÁHÁZ KIRÁLY
IZAIÁS PRÓFÉTA ÉS ÁHÁZ KIRÁLY
Még Uzziás király halálának évében történt, hogy Izaiás, Ámoz fia meglátta az Urat. Látta őt magasztos székében ülni, és palástja betöltötte a templomot. Fölötte hatszárnyú szeráfok lebegtek, mindegyik az arcát födözte be egyik pár szárnyával, a másikkal a lábait, a harmadikkal pedig repesett, s így kiáltottak egymásnak fennszóval: „Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti mind a földet!”
– Jaj nékem! – szólt riadtan Izaiás. – Tisztátlan ajkú ember vagyok, tisztátlan ajkú nép közt élek, s íme, megláttam szememmel a Királyt!
Egy szeráf odaröppent, s fogóval eleven parazsat emelt le az oltárról, a parázzsal pedig megérintette Izaiás ajkát, és szólt:
– Amiként ez a tűz ajkadat illette, úgy távozott el minden bűn tőled!
Az Úr hangja ekkor így szólt:
– Kit küldjek? Ki megy el a nevemben?
Izaiás buzgó szívvel válaszolt:
– Ímhol vagyok én, engem küldj, Uram!
Az Úr pedig ekképp szólt hozzá:
– Menj hát, és mondd e népnek: Hallván halljatok, ám ne értsétek, látván lássatok, ám fel ne ismerjétek! Borítsa háj a szívüket, fülük duguljon be, szemük homályosodjék el, hogy meg ne gyógyuljon, és meg ne térjen!
– Meddig lesz ez, ó, Uram? – kérdezte Izaiás.
– Mindaddig – mondotta az Úr –, amíg a városok és a földek pusztává nem lesznek, s az embert el nem veti magától az Úr! És ha csak tizede marad meg a népnek, abból is elpusztul kilenctized, de amiképp a terebintfának, ha levágják, megmaradt a törzsöke, azonképp a megmaradt törzsökük szent mag lészen a jövőnek!
Utóbb azt mondotta egyszer az Úr a prófétának:
– Végy írótáblát, és írd rá közönséges írással: „Fuss rabolni, siess prédálni!” Izaiás két tanút hívott, majd bement a prófétaasszonyhoz, aki idő múltán fiút szült neki, az Úr pedig így szólt a prófétához:
– Add fiadnak ezt a nevet: „Fuss rabolni, siess prédálni”, mert mielőtt ki tudná mondani, hogy „apám” és „anyám”, Izrael és Arám kincseit Asszíria királyának lába elé rakják!
Izaiás pedig úgy tett, ahogy meghagyta neki az Úr.
Jótám után a fia, Áház lett Júda királya. Olyasmit művelt, ami gyűlöletes az Úr szemében: áldozott a magaslatokon és a lombos fák alatt, Baálnak szobrokat öntetett, és a pogány nemzetek iszonyatos szokása szerint fiát megégette áldozatul a Hinnom völgyében.
Büntetésül felindította ellene az Úr Pekát, Izrael királyát és Razont, Arám királyát. Eljöttek azok, és erős haddal körülvették Jeruzsálemet. El akarták veszejteni Júda királyát, hogy Tabeel fiát ültessék a trónusára. A király megrettent szívében, de Izaiás az Úr parancsára megüzente neki, hogy várjon rá a Felső-tó csatornájának végénél, a kelmefestők mezejére vezető útnál. A próféta magával vitte fiát, Seár-Jasubot is. Amidőn eljött a király, így szólt hozzá:
– Ne remegj szívedben, hogy ellened támadt Izrael és Arám, mert csak füstölgő zsarátok ezek! Azt mondja az Úr: nem következik be, amit feltettek magukban, és öt vagy hat esztendő kell csak, amíg Efraim szétszóratik, és kivész a népek közül. Íme, kérj jelet az Úrtól!
– Nem kérek – felelte a király –, nem kísértem az Urat.
– Nem elég neked, Dávid háza, hogy az embereket ingerled –, szólt haraggal Izaiás –, még az én Istenem türelmét is próbára akarod tenni? Ha nem kérsz jelet, ám ad néked az Úr: Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuelnek nevezi. Vajat és mézet eszik majd a gyermek, mígnem megtanulja elvetni a gonoszat és a jót választani! De még azelőtt semmivé lesz a két ország, amelynek királyai miatt most retteg a szíved!
Áház ezek után sem bízott az Úrban, hanem elvette mind az ezüstöt és az aranyat, ami a templom kincstárában volt, és elküldötte Tiglatpileszerhez, Asszíria királyához ily üzenettel:
„Szolgád és fiad vagyok, jöjj, és szabadíts meg Izrael és Arám királyaitól, akik szorongatnak!”
Az asszír király pedig kedvére tett Áháznak, felvonult Damaszkusz ellen, és bevette, sokakat elhurcolt, Razont pedig megölette. Áház maga is elment Damaszkuszba, hogy találkozzék Asszíria királyával. Meglátván ott a nagy oltárt, a méreteit és a rajzát megküldte Jeruzsálembe Uriás papnak, hogy készíttesse el a mását kőből a templom előtt. Mire a király megtért Damaszkusztól, az oltár már készen várta. Ő felment az oltárhoz, és áldozott rajta. Megparancsolta Uriás papnak, hogy ezután az új oltáron áldozzék mindennap. A bronzoltárt, amely eddig az Úr temploma előtt állt, elvitette. Azután szétszedette a bronz üstlábakat, és a bronzmedencét is levétette a bronzökrökről, amelyeken állt, és kőalapra tétette, valamint eltávolíttatta a trónt és a külső királyi bejárót, hogy kedvében járjon Asszíria királyának.
Izaiás pedig a király elé állt, és megrótta, amiért pogány segítségért folyamodott, pedig az Úrban kellett volna bíznia. Így jövendölt neki:
– Felgerjed az Úr haragja népe ellen, fölemeli kezét, és lesújt. Királyait megöli, tetemeik pedig szemét gyanánt az utcán fognak heverni. De haragja még nem csitult, távoli nemzeteknek int, és lám, sietnek máris, nincs közöttük se béna, se fáradt, sem álmos. Íjuk kifeszítve, nyilaik hegyesek, lovaik patája mint kova, s kerekeik miként a forgószél. Oroszlánként ordítva megragadják zsákmányukat, és nincs, aki elvegye tőlük. Így tészen az Úr, mert jobban bíztál Asszíria királyában, mint Őbenne!
Ám szavai mindhiába voltak, mert a király már letette esküjét Asszíria királyának kezébe, és nem másított rajta. Izaiás pedig ezt mondta neki:
– Olyanok az én látomásaim és beszédeim neked és Júda fejeinek, mint a lepecsételt könyv. Ha írástudónak adják, azt mondja: „Nem olvashatom, mert le van pecsételve”, ha pedig írástudatlannak adják, így beszél: „Nem olvashatom, mert nem ismerem a betűt!”
És azontúl nem jövendölt a királynak. Annál többször szólt a néphez, Júda népéhez megrovó szavakkal az Úr nevében:
– Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár a jászlat, ahol tápláléka van, de Izrael nem akar megismerni engem, mondja az Úr! Te gonosz és hamis nemzedék, mely megutáltad jótevődet, és elfordultál tőle! Nincs testedben semmi épség, csak seb és fekély és kelevény! Perbe szállok népem véneivel és előkelőivel: ti szőlőit kifosztottátok, és a szegénytől elragadott javakkal töltitek meg házatokat! Összezúztátok népemet, és a szegény arcát megaláztátok! Megátalkodtatok vétkeitekben, tolvajok cinkosai! Szeretitek az ajándékot, s kezeteket nyújtjátok a megvesztegető elé, az árva ügyét megvetitek, és nem pártoljátok az özvegyet! Ezért így szól a Seregek Ura: „Jaj nektek, mert elégtételt veszek azokon, akik haragítanak, és bosszút állok ellenségeimen! Minek vannak véres áldozataitok, a kosok és barmok kövére, mi kedvem telnék a tulkok és bakok vérében? Vagy talán étel- és illatáldozataitokra vágyom? Hiába a szombatotok és az ünneplésetek, belefáradtam esdekléseitekbe, és imátokat is gyűlölöm, amíg kezetekhez vér tapad, és gonoszságnak fészke a szívetek!
És szólott ismét a gazdagokhoz és hatalmasokhoz ekképpen:
– Jaj nektek, akik házhoz házat ragasztotok és szántót a szántóhoz, amíg egy tenyérnyi föld sem marad szabadon! Bizony lerontatnak a házak, és pusztává lesz a mező! Jaj nektek, akik rossznak mondjátok a jót, és jónak a gonoszt, akik a sötétet világosságnak teszitek meg, és a keserűt édesnek! Akik bölcsnek hiszitek magatokat, és csak a borivásban vitézkedtek, akik ajándék fejében igaznak nyilvánítjátok a hamisságot, és bűnnek az igazat! Amiképp a tarlót felfalja a tűz, a ti gyökereitek is hamuvá lesznek, mert a Seregek Urának törvényeit megvetettétek, és megutáltátok Izrael szentjének igéit!
Áház király bűneiért pedig Júdát sújtotta az Úr. Ellene támadt Edom, megverte, és sok foglyot hurcolt el. Utóbb a filiszteusok csaptak le Júda déli részeire, sok városát elfoglalták Bét-Semestől Timnáig és Gimzóig a környező falukkal, és megtelepedtek bennük. Nem okult azonban a király, éppenséggel még inkább eltávolodott az Úrtól. Damaszkusz isteneinek áldozott, mondván: „Ha az arámiakat megsegítették, talán engem is segélnek!” Egybehordatta a templom edényeit, és mind összetörette őket, bezáratta az Úr templomát, és Jeruzsálem minden szögletén oltárokat emeltetett az idegen isteneknek, hasonlóképpen téve Júda más városaiban.
Amidőn tizenhat esztendei országlás végén megtért atyáihoz, Jeruzsálem városában temették el, de nem Júda királyainak sírboltjában.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
