c) 1833 március 4–13 Kerületi ülések. Tárgy: Az Urbarium 3. czikkelyének vitája. [I.] Az irtásokról. [II.] A bormérésről.
c)
1833 március 4–13
Kerületi ülések.
Tárgy: Az Urbarium 3. czikkelyének vitája. [I.] Az irtásokról. [II.] A bormérésről.
1833 március 4–13
Kerületi ülések.
Tárgy: Az Urbarium 3. czikkelyének vitája. [I.] Az irtásokról. [II.] A bormérésről.
Az urbarium 3-ik törvényczikelye* Martius 4-étől Martius 13-áig bézárólag az Irtásokra nézve Majthényi (Hont) és Gróf Andrássy – a bormérés iránt pedig Szabó (Győr) és B. Prényi Előlülésök alatt történt, de sok izben (mint tudositásainkbol láthato)* félben szaggatott felvételének resultatuma ez:
A jobbágynak a telek haszonvételén kívüli hasznairól szól. (Proiectum, 20. l., Modificationes, 5. l.)
V. ö. 203. l. – A márc. 5–13-i kerületi ülések úrbéri tárgyalásaira v. ö. Kölcsey, VII. k. 159. s köv. l.
[I.] Az 1-ő §. első pontjának az országos küldötség szerkeztetése szerint három tárgya van.
a.) Hogy a postfundualitásba* bészámitott irtásokon kivül mind magához veheti a földes úr, b.) hogy a magához váltottakat tetszése szerint használhatja, c.) hogy a jobbágyok kezénél maradottaktol minő adózás vagy datia fizettessék, szabad alkura bizattassék.
A telek utáni állományba.
Itt tehát az a.) pontra nézve sokan azt kivánták, hogy a Theresianum Urbarium béhozatala előtt is a jobbágy kezénél vólt irtást vagy azokat, a mellyek in meliorem subsistentiam coloni az urbarialis tabellába bé irattak, mások hogy azt a mit 32 év óta használ, mások isméthogy mind azt a mi köz adó terhe alá ment, szintén mint a postfundualitásba bészámitott irtásokat viszaváltani ne lehessen. Végtére hoszszas vitatás után igy álitatván fel a kérdés: ha valjon a postfundualitásba bé ment irtásokon kivül van e még oly neme az irtásnak mellyet visza nem válthat a földes Úr?
Arra hogy van: voxolt 13 vármegye: u. m. Pesth, Poson, Baranya, Komárom, Somogy, Tolna, Veszprém, Békés, Csanád, Csongrád, Krassó, Temes, Torontál. Sopron is azon értelemben vólt, de a voxoláskor nem volt jelen, nem külömben a Jász Kún, Hajdú kerületek, s a kir. Városok, arra hogy nincs voxolt a többi 35 vármegye és Horváth ország.
A b.) pontra némellyek azt kivánták, hogy ha a földes úr megegyezésével szállitattak irtásföldre a parasztok, mások hogy ha a földes úrnak, valamely datia elfogadásával bizonyitott consensusa mellet irtottak az uraság fundusán, mások ismét hogy mindazt a mi már köz adó alatt vólt, hogy ha a földes úr magához váltja, majorság föld gyanánt ne használhassa, hanem tartozzék sessionalizálni, ezen inditványok is voxok töbségével mind félre vettettek.
A c.) pontra ezen szavak helyett, „penes liberam cum Dominio ineundam conventionem” Borsiczky ezeket javallotta „penes depensionem census hucdum praestari soliti” – egy vox többséggel ez is elvettetett.
Még azon 4-ik kérdés is támadt, mit kellessék az alatt érteni hogy „exstirpaturae postfundualitatem ingressae” – némellyek igy kivánták változtatni: constitutivum sessionale, mások ugy magyarázni, hogy nem csak a jobbágy, de a sellér kezénél lévő postdonalis föld is, mások ismét hogy az is mi az urbarium béhozatala alkalmával in meliorem subsistentiam adatott, a postfundualitás alatt értettessék. De mind ezen modositások is 27 voxal 23 ellen (Horváth Országot is a vármegyékhez számitva) elvettettek, s az 1-ő §. első pontja egész végig t. i. recident dispositionem* meg hagyatott, a mint az Operatumban van.
Proiectum, 20. l.
A következő pontra nézve ezen kérdések fordultak elő:
1) Minő irtás az mellyet a földes ur ingyen, s a béfektetett munkának megtéritése nélkül elvehet? az Országos küldötség szerkeztetése azt tartja, hogy mind azt a mi „citra tacitum aut expressum Dominii consensum vel eo plane reclamante” irtatott, ingyen elveheti. Hosszú vita vólt a felett, mit kellessék a tacitus consensus alatt érteni, sokan úgy vélekedtenek, hogy valamely datianak, legyen az terragium vagy kilenczed, vagy robot, elfogadása, consensusra mutat, mások azon külömböztetést tették, hogy az erdő iránt hozott 1807 előtt tett irtást csak úgy vehesse el a földes úr, ha meg tudja bizonyitani hogy specifice eltiltotta a kérdéses irtást, 1807 után pedig a bizonyitás terhe már a jobbágy nyakába háramoljék, s hacsak nem bizonyitja hogy földes ura tacite vel expresse consenserit, ingyen veszitse el,* végre a többség abban állapadott meg: hogy semmi epochát sem kell felállapitani, és csak azon irtásokat szabad a jobbágytól ingyen elvenni, quae reclamente Dominio fuerant efformatae, e szerint tehát azon szavak, quae citra tacitum aut expressum Dominii consensum vel eo plane ki hagyattak, a szerkeztetésből, s jött helyettök quae reclamante Dominio. Hasonlóul azon pont 4-ik s 5-ik soraibol (a Weber posonyi kiadása szerint szóllok, a melly in folio van) ezen szavak: penes tacitum aut expressum Dominii consensum efformatae sunt kihagyatván jőnek ezen szavak: non reclamante Dominio, nulla prorsus temporis habita reflexione adusque efformatae fuerant.
Az 1807. évi 21. tc. 18. §-a szerint a jobbágynak nem szabad a földesúr engedélye nélkül erdőt irtania, mert különben ura az ilyen területet ellenszolgáltatás nélkül visszaveheti tőle.
A §. folytában zajos vita támadt a felett, szükség e bővebben megmagyarázni, hogy mi az a legitime inhaerens summa, mellyet a földes úr megfizetni tartozik, a redactio azt tartja hogy vagy a földes úrral az irtás alkalmával tett conventio, vagy ha eladás jött közben, a fassionalis summa határozza meg a kiváltás bérét, ahol pedig sem conventio, sem eladás közbe nem jött, ott birói becs mellet lehessen kiváltani. Itt azok, kik az usufructuationak szabad adásvevése ellen vóltak, mindenkoron csak a kikötött summát, vagy a béfektetett munka becsárát, mások ellemben azt kivánták, hogy be lévén már a haszonvételnek szabad adása vevése hozva, minden embernek egy tekintetbe kell jőni, s a jóiparkodó gazdát, azért hogy ő nem adta el földét, büntetni nem lehet, a haszonvétel értékének elvesztésével; és igy ha eladás jött közben, a fassionalis summát, ha nem jött közben, nem csak a béfektetett munkának, hanem a föld használatának is becsárát fizettetni akarták, – ezen kérdés iránt maradt a többség a redactio mellet, és így valamint a legitime inhaerens summa, ugy a persoluta judiciali aestimatione homályosan maradt.
Végre pedig azon utolsó kérdés iránt, ha a kiváltáshoz fizetendő summábol le kell e a superficiesnek vagy a földből vett haszonnak húzatatni? – mellyre az Operatum azt felelé hogy igen is, – a többség ugy állapodott meg hogy sem a földes urnak tett adózás, sem a superficiesből (területből) sem a földnek használásából vett haszon, számvetésbe nem jő, s azért a pont vége felé ezen szavak: praestationum item a singulo jugero factarum, – és ismét: super eo: an, et in quantum exstirpans mercedem laboris sui per desumptionem superficiei vel usumfructum nefors cornpensatam habeat? a szerkeztetésből ki hagyattak.
Az 1-ső §-nak harmadik, vagyis utólsó szakaszában semmi változtatás sem történt, s az irtásoknak nevezetes kérdése, e szerint elintéztetett.
[II.] Következik az urbarialis bor mérés kérdése a 3-ik art[icu]lus 2-ik §-ussa.
Itt az első pontra nézve különösen Csongrád Vármegye, ezen szavakhoz, rusticanae Communitati, hozzá tétetni kivánta, hogy colonicali nehogy az alföldön, majorsági területekre szálitott, dohány sat. kertész gyarmatok, a bormérés igazát magokra is értsék, itt már hevesebben kezdett szóba jőni, a mit Márjássy eleitől kezdve vitat, t. i. a felföldi urbarialis, és az alföldi pusztai birtok közötti kölcsönösség, de még nem lévén helye a vidéki harcznak, NOVÁK Békési követnek (ez egyike a legliberalisabbaknak) azon feleletében, hogy azon kertész szál litványoknak a földes urral kötött szerződés szabb határt, s nem tartoznak urbarialis ellátás alá, a többség megnyugodván, maradt a redactio.
Hosszú vetélkedés vólt a bor mérés módja felet, – némellyek ezen jogot mindég kibéreltetni kivánták, – mások az urbarialis korcsmák számát p. o. minden két száz ház után egyre meghatároztatni kérték, Horváth Ország és Posega eddigi szokásukat, melly szerint kivált a hegyes vidéken fekvő falukban, hol a házak negyedórányira vannak egymástol elszórva, minden jobbágynak házanként szabad volt a korcsmáltatás, meghagyatni; mások ezt a magyarországi felvidékekre is kiterjesztetni, Békés vármegye pedig magát is hasonló szokásban meghagyatni kérték, némellyek annyi urbarialis korcsmát, mennyi urasági van, mások pedig egészlen a község tetszésére engedtetni, mások végre a törvényhatóság elitélésére bizatni kivánták, – a többség maradt a redactio mellet melly a tsapszék szám meghatározását, az úr, s jobbágy közötti szabad alkura vagy urbarialis per útjára rendeli.
Zemplén, Sáros, s némely más vármegyék az urbarialis korcsmáltatást egészlen eltörültetni, s helyette más kedvezéseket adatni, kivántak, de siker nélkül.
A 2-ik pontban változás nem történt, a harmadikra ellemben megengedtetvén hogy az urbarialis korcsmáltatás egész ideje alatt, akár hová való bort mérhessenek, a második sorbol ezen szavak: si haec (t. i. vina promontorialia) intermedio tempore deficerent, kitöröltettek. Továbbá az országos redactio megengedvén a földes úrnak hogy ha alkalmatos korcsmahelye nincs, illendő fundust kibecslés utján elvehessen, a többség abban állapodott meg, hogy a kibecslés a 40: 1-ae esetén túl teljeséggel ki ne terjesztessék, és igy itt is vagy szabados alku, vagy hasonértékü csere útján vehesse csak el a földes úr a szükséges belső fundust, annak okáért szerkeztetésből ezen szavak „per exaestimationem suo modo et ordine peragendam” kihagyattak. Végre azon pont melly a tulajdon szükségre való borbévitelt csak a betegek és lakadalmasok számára engedi, azért hagyatott ki, mivel a bor mérés monopoliuma mellet, nem akartak még egy új t. i. a kénszeritett vevés monopoliumát felállitani, s a bévitelt akár tulajdon szükségre, akár kereskedés végett megengedni kivánták, azomban az utólso pont szerkeztetése alkalmával, a quaestus mellé hozzá tévén aut propriae necessitatis causa, – azt hogy in vasis, tinnis, urnis a többség meg hagyta, igy tehát még a szegény nyomorúlt betegnek sem lenne szabad a szomszéd helységben árúlt jobb olcsóbb borbol egy meszölyt hozatni, hanem tulajdon földes úra fanyar eczetes savóját kéntelenitetten drága pénzen fizetni. Azon szavak hogy: indicanda praevie Dominio inducenda quantitate kihagyattak. Eddig mentek Martius 13-áig bézárólag, következni fog a pálinka kérdése.
A fő RR Martius 14-én végtére csak ugyan hajoltak a KK és RR kivánságaira, csekélyebb változtatásokkal – t. i. a királyi előadásokra adandó választ, s abbafoglalt előkelő sérelmeket értve – remélni lehet hogy már csak ugyan nagynehezen lesz egy felirás. A királyi lakás iránti felirásba is in thesi megegyeztek.* A Magyar nyelv még föl nem vétetett.
Részletesebben olv. 327. s köv. l.
Jövő levelünkben következni fog a Fő RR vallásos ülése.
(Vége az Országgyülési tudositások első három hónapjának.)
Martius 15-én a Fő RR a Magyar Nyelv iránti fölirásba megegyeztek
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
