Ezen beszédekre conclamatum est, s elkészülvén a válaszok mind a két rendbéli tárgyban, azok Martius 8-ik és 10-én kerületi, Martius 9-én és 11-én pedig Országos ülésben megrostáltattak, s a Fő RRhez átal küldettek. Az addres iránti válasz meghányása alkalmával hévmérői jegyzék tekintetéből nevezetes vólt, hogy a fő RR viszonizenetökből azon gyanú tetszvén ki, mintha ön haszonlesés vólna a „junctim” szülő anyja, erre a kitűzött három munkák széttagolásával válaszoltaték; kezdvén az urbarialét, s állitván, ki ki tudja hogy az egyedűl a nemesi Rend áldozatjával intéztethetik el; – ezt közkaczaj s azon kijelentés követé, hogy eddig legalább ezen áldozatra való készségnek nem nagy bizonságait adák a Te[kin]t[e]tes RR s CZINDERY álitá, compromittálják magokat ezen kifejezéssel. – NICZKY: de már ezt magam is sokallom. – BORSICZKY: Már elébb is mondottuk, noha még eddig nem mi tettünk hanem a parasztnak kellet tenni áldozatokat, ha oly kedvezéseket kapunk a Cammercialéban, mint milyeseket adtunk az urbarialéban nem sokat adnék a cseréért. – DÓKUS: Mivel még nem tettünk engedményeket, azt nem is mondhatjuk e Diaeta szomorú mentében. – PÉCHY: Igértünk, igértünk, de nem igen tettünk. – MÁRJÁSSY ellenben már magát az urbariumot is concessionak tartja, s más engedményekről tudni sem akar, vagy ha csak ugyan adni kell concessiokat, adjanak olyast mellynek terhét ne csak a felföldi birtokosok, de az alföldi pusztáknak birtokosai is egyiránt viseljék. Abauj, Bereg, Gömör, Thúrocz vármegyék, s Horvát Ország ne hogy azon kifejezésből engedményekre való kötelezés követeltessék, szintén ellene mondanak!!
Martius 5-én szóba jött az országos naplókönyv szerkeztetési rende. Némellyek azon panaszkodtak hogy hoszú irott oratiókat küldöznek bé a követek, mellyeknek talán fele sem vólt mondva s ez által a napló könyvet irtóztató halomra nevelik; mások kérdezték hogy lehet őket arra kénszeriteni hogy azt megvegyék, amit az ülésben elmondani senkinek eszébe sem vólt, hanem othon 4 napig is dolgoztak rajta? a kinek dissertatiókat tetszik irni, adja ki tulajdon kölcségén. Mások ismét szemrehányólag hozák emlékezetbe, az országgyülés elején mily hévvel pártolák, a szórul szóra való béjegyzést, most itt van a következése. Végre azt határozták hogy irott beküldött óratiókat elfogadni nem szabad, s hogy a keresés könyitése védett, minden ülés tárgya marginaliter kiczimeztessék. (A tetleg gyakorlott sajtó szabadsága, – mellynek párja nincs, hol censura létez – tehát ismét a régi sorvasztó járomba önként visza taszitatott egy két csinos beszéd iránti neheztelés miatt.)