Vezércikk. (Védvám, vagy szabadkereskedés?) | Kossuth hírlapírói munkássága

Vezércikk. (Védvám, vagy szabadkereskedés?)

Hamlet azt mondja: van egen földön sokkal több dolog; bölcsészetünk mint mennyit álmodik. Ezt az axiomát aligha látnoki lélekkel nem Magyarországból vonta le. – Én legalább nem tudok országot, mellyben annyi sok megfoghatatlan dologgal találkozhatnánk, mint nálunk most. –

Engedje a nyájas olvasó, hogy egy kis statusgazdászati elemezésbe bocsátkozzunk; miszerint lássuk mit s mennyit nyomnak üres doctrináikkal mindennemü, de kivált socialis cselekvőségünk ellenei, ama semmit nem akaró, mindent 98tagadó negativ pártbeliek „Die Geister die stets verneinen” – mint a költő szól.

Ha statusgazdászati elemezéssel fenyegetőzünk, ne féljen a nyájas olvasó nem leszünk németes szobatudósok. – Azok a kiket ebédkékkel, s öndicsőitésre önnönleg fabrikált ünnepélykékkel capacitálgatnak arról, hogy a cselekvő párt féktelenkedő párt, a negativ párt epdig mesterkélt – akarom mondani mérsékelt párt: az illy „tractált” magyarok széles jó kedvökben s önzésnek hizelgő kecsegtetések között nem sokat törődnek a közélet bajaival; habár e nezedék sirjába a nemzet maga temetkeznék is; mi gondjuk reá? ők jól laktanak, ám zárjon ajtót a ki hátul van. – A magokat nem tractáltatók pedig ne eléggé civilisáltak, hogy az élet practicus bajaiért kárpótlást találjanak németes tanszéki doctrinákban. – Mi közönségünkhöz alkalmazkodunk. Nem leszünk szobatudósok. – Elemezzünk kissé practice.

Ha nem csak saját viszonyainkat, hanem az egész civilisált világ viszonyait is inyünk szerint alakíthatnók, s előttünk ez élet akkint állana, mint egy tiszta ív papir, mellyre egyenlőn irhatunk bármit, ugy elismerem: vannak a statusgazdászatnak általános alapigazságai, mellyeknek egyetemes egyenlő alkalmazása jólétre vezetne világszerte. De miután ez nem igy vagyon, miután népek és nemzetek belgazdasága s külviszonyai nem ezen alapigazságok szinvonalazó parancsa szerint alakultanak, én azt állitom, hogy ollyan statusgazdászati theoria, vagyis inkább tudomány nincs és nem is lehet, mellynek gyakorlati alkalmazása a Themse 99és a Ganges partjain, a Tiszánál ugy mint a Rajnánál egyenlőn hasznos volna; sőt inkább azt hiszem, hogy a melly rendszer egynek igen üdvös, az másnak igen káros lehet, tehát nem hiszem, hogy olly statusgazdászati általánosak positiv tudomány, mint van például általános positiv természeterőmű- vagy vegytan, avvagy csak létezhessen is.

Hitem szerint minden nemzetnek saját gyakorlati viszonyaiból kell statusgazdászati tudományának positiv theoriáját levonnia, nem pedig egészen más viszonyok befolyása alatt compilált elméletet, gyakorlati élet vezérfonalának tekinteni. – Ugy, hogy a melly nemzet valósággal nemzet, annak ugy meg kell lenni saját statusgazdászatának, mint saját törvényének. – A melly nemzet nem maga szab magának törvényt, s nem saját érdekei szerint intézheti közgazdászatát, az nem gazda, hanem gazdaság, nem pinczér, hanem hordó; szóval nem nemzet. – Ez pedig az élet legnagyobb átka. Ez egész népfajokat kivetkeztet az erkölcsi személyességből, moralis szabadságból; ez az embert eszközzé alacsonyitja. Ez ama prometheusi kin, mellyet mégcsak a halandóság érzete sem képes enyhiteni, mint enyhiti egyes ember kinjait a halálrai bús kilátás.

De ha olly átalános statusgazdászati tanokat nem ismerünk, mellyek megmondanák, mi jó egyenlőn és mindenütt? igen ismerünk ollyakat, mellyek megmondják, mi rosz mindenütt. – Ha tehát valamelly nemzet épen ezen absolut rosz állapotban van, annak statusgazdászatára azon feladat vár, hogy megfejtse a kérdést; mikint kell ezen rosz állapotot vagy megszüntetni, vagy legalább enyhiteni. –

Értsük jól egymást, nem politicai, hanem statusgazdászati mentőszerekről tanakodunk e lapok hasábjain. A politica más gyógyszerekkel él; cseleket vet, földalattit turva diplomatizál, veszteget, házasodik, szent és szentségtelen szövetséget köt, végre ágyúzik: a statusgazdászatnak illy heroicus szerek nem állanak szolgálatra. Ennek csak annyi szabad, a mennyi lehetséges.

Mondok egy statusgazdászati állapotot, mellyet jónak sehol sem lehet mondani, melly mindenütt rosz, elszegényitő, lealázó, nyomoruságos. Illy állapotban van azon nemzet, a mellytől az kivántatik, hogy azt a mije van, ne adhassa annak ki azt legjobban megvenné, s a mije nincs, azt ne vehesse onnan, hol legjobban, legolcsóbban vehetné, s maga se készitse, hanem kénytelen legyen egy valakitől venni, ki vagy roszabbul, vagy drágábban dolgozik, mint mások tennék. – Ezen állapot mindenütt rosz, mindenütt türhetetlen.

Ezen állapot orvoslására nemzet, melly nincs annyira elbénitva, hogy dolgait saját érdeke szerint ne intézhetné, két statusgazdászati mentőszer közt választhat. – Egyik az, otthon dolgozni, munka és szorgalom által fedezni saját szükségeit, s hogy pedig ezen irányban saját belső erejét annyira kifejthesse, miszerint majd idegen vetélkedőkkel is megállhassa a versenyterét, magát tulhatalmas idegen verseny nyomasztásáról biztositani. Ez a védrendszer. Másik az, venni a hol legolcsóbbban lehet, s eladni, hova legdrágábban lehet. Ez a szabadkereskedés rendszere. – Mellyiket lez legjobb követni? azt a priori statusgazdászat nem mondhatja meg, annak elhatározását viszonyainak, körülményeinek kellékeiből lehet csak levonni.

Ha már most egy illy nemzet, melly amaz általában rosz statusgazdászati hinárban van, magán segiteni akarva, védrendszerhez nyul, és saját kebelében akadnak emberek, 100kik ezen törekvését ellenzik, gúnyolják, akadályozzák; de azért az ellenkezőt a szabadkereskedést sem ajánlják, sem pártfogolják, – vagy ha a nemzet szabadkereskedésre törekszik, s ők ezt is ellenzik, gúnyolják, akadályozzák; de azért az ellenkezőt t. i. a védrendszert sem ajánlják, sem pártfogolják ugyan mit kell ezen mindent tagadó emberekről mondanunk? minő hitet lehet jóakaratuk iránt táplálnunk? – minő bizodalomra értelmi tehetségük iránt ébrednünk, s ha őszinték, ha jó akaratuak, ugyan tudják-e, hogy mit akarnak? – Illy semmit nem javasló, mindent tagadó vak ellenkezési viszketeg, ama szivszomoritó megfoghatlanságok egyike, mellyeknek szemléletén az ész csak abban kereshet megnyugtatást, hogy bizony több dolog van ég s föld között, bölcsészetünk mint mennyit álmodik.

Elvemnél fogva, miszerint absolut statusgazdászati igazságokat csak a tudákos szobabölcs ismerhet, ki azt sem számitja köréhez tartozónak, ha feje felett saját háza ég; – de a gyakorlati élet embere, a practicus hazafi nem ismerhet: ezen elvemnél fogva haszontalanságnak tartom a felett vitatkozni, elvontan véve a védrendszer jobb e, vagy pedig a szabadkereskedés? – Ámbár ha kivetközve pillanatokra az élet benyomásától, s platonicus világrespublikák egyenlőségi szerkezéséről metaphysicálva kellene véleményt mondanom: feltétlenül a szabadság mellett nyilatkoznám, mellyet mindenben, tehát a kereskedésben is, az ember-faj isteni rendeltetésének hiszek és vallok; ám de miután az általános világszabadságérti fohászok áldozatfüstje Isten zsámolyához még föl nem hathat, a maroknyi élet vas napjaiban arany ábrándokra nincsen időm. – Azért ama kérdéssel nem sokat vesződöm én, s csak a mellett maradok, hogy az absolut rosznál a kisebb jó is ezerszer jobb. – És azért atyafiak! amott a másik oldalon, ne kötelőzködjünk rendszerek fölött; ha jobbnak tartjátok a szabadkereskedést, mínt a védrendszert, adjátok meg azt; én elfogadom; de legyen az szabadkereskedés, mellynek örök egyetlen elve: ott venni, hol legjutányosabban lehet; ott adni el, hol legjobban lehet; – ha pedig ezt adnotok nem lehet, vagy adni nem akarjátok; adjátok meg a védrendszert nekünk, s nem ellenünk. – Adjátok egyiket, vagy adjátok másikat, csak adjatok valamit, ne legyetek az absolut rosznak bajnokai, s mi nemzetünk jóltévői gyanánt fogunk áldani benneteket.

Olly időket élünk uraim, midőn a viszonyok valódi ismeretét elnyomni többé lehetetlen. A moralis hatalom erőre fejlett Europa sötétes zugaiban is, mellyet physicai suly el nem tiporhat. A gondolkozó ész rávilágitott fényszövétneke sugáraival a körülmények árnyékaira. – A szükség ismerete mentő cselekvésre ösztönöz. – Kábának mondom én azt, ki e cselekvésben ignorálni akarná a századok hibáiból vagy akaratlan kénytelenségéből (mind egy!!) keletkezett állapotok kapcsait. – Mi ignorálni nem akarjuk. Illoyalisnak mondanám, ki számba nem akarná venni azon kimélet igényeit, mellyre bonyolult csomóknak megoldásánál figyelmezni kell. – Mi sem illoyalisok nem vagyunk, sem kiméletlenek lenni nem akarunk.

Érdekeinknek a mások egyenlő jogu érdekeit elnyomó előnyt nem igényelünk, de hátratételben meg nem nyugoszunk. – Barátságot ohajtunk, és szomszédságos jó egyetértést. De tudjuk, hogy barátság csak egyenlők közt lehetséges. 101Azért munkát és szorgalmat terjesztve akarjuk magunkat felküzdeni azon statusgazdászati egyenlőségre, mellynek érzetében a barátság lehetséges tartós és állandó legyen. S midőn ezen munka és szorgalom mezejére vetők socialis törekvesünket, Isten látja keblünket, olly mezőn állunk, mellynél loyalisobban állni nem lehet. – Én sem hizelgést nem ismerek, sem félni igaz ügyben nem tudok, s azért sem hizelgés sem mentegetődzés hanem tiszta meggyőződés mondatja velem, hogy e lapok hasábjain meg fogom mutatní, mikint hazánk s az ausztriai örökös tartományok statusgazdászati bonyolult viszonyainak kiegyenlitésére, s köztünk tartós barátság lehetővé tételére egy korszak még nem tett annyit, mint mennyit tehetendnek meginditott socialis működéseink, mellyeknek ösvényén komoly itélettel, férfias álhatatossággal haladni fogunk tántoritlanul.

Kossuth Lajos.

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me