Csak ne vernék a mester-inasokat!
Csak ne vernék a mester-inasokat!
(Párbeszéd.)
E napokban meglátogatott egy férfiu, kit mint különösen gondos és olly apát ismerek, ki gyermekeinek jövendőjeért nemes önfeláldozással saját jelenjét halmozza nélkülözéssel. Miért ezuttal megkeresett, szinte két fiát illette. Kivánságát következőkben adta elő:
Uram! ön tudja körülményeim szigoruságát, tehát azt is, hogy nem vagyok képes gyermekeimnek azon tudományos nevelést megadni, melly őket a magasabb rendüek közé vezetvén, itt képessé tegye önállólag és becsületel vivni ki magoknak állást, melly anyagi boldogulást is engedjen majdan számokra. Ugy pedig nem cselekedhetem, mint sorsosaim, a kisebb nemesség közül annyian, kik magzataikat rendi elő- és balitéletek következtében, iskolák mellett jártatva a végből engedik felserdülni, hogy egy két jobbágyuknak nadályai legyenek, vagy az igazság-kiszolgáltatás tekervényei között bünpénzeken lépesedjenek, vagy végül mint kortesek adják el lelkismeret és meggyőződés nélkül szavazataikat. Illyen apja nem tudnék, nem fogok lenni jó két fiacskámnak. Mit javasol tennem ön?
Én. Ha uram, ön elég erős, nemes ember létére, kibontakozni ama rendi gőgből, s e gőgnek amaz üres felfuvalkodottságából, miszerint a nemes szüle gyalázva hiszi nemességét, őseit és tekintetes, vagy már épen nagyságos és méltóságos rokonságát, ha gyermeke az ipar mezejére lép: ugy könnyü lesz önnek tanácsot adnom. Hadd legyenek fiai iparos emberek.
Apa. Tehát mesterséget ajánl ön?
Én. Körülbelül, mert hiszen az iparnak is három országa van ugyan, mint a mint a természetnek. Ott van jelesül az első, az eredeti, röviden ermüvelés (Urproduction) mezőgazdasági s bányászati ágaival, ott van a művesség, s végül a kereskedés. Az iparos munkásságnak ezek levén mezői, a választás tehát elég tág volna, nem szorulna csupán mesterségekre. – Azonban komoly meggondolás kell 592az iparág meghatározása körül, mellyre gyermekeit szánni fogja. – Az okszerü és gyakorlati képeztetés lehetsége, azután azon számitás, hogy a választandó iparág egykor önállóságot s kellő terjeszkedést is adjon, nagy gondosságot igényel, kivált önnek körülményeiben, ki pénzzel nem birván, pénzes nevelést s kezdeményi s forgalmi tőkéket fiainak nem nyujthat.
Nálunk uram, az iparosságnak nincsenek képző intézetei még, hol a szegény szüle épen ugy oktattathatná gyermekeit az iparos hivatás tudandóiban, mint a diákos nevelés tudományaiban. A pénzes ember csak segithet magán, mert elküldheti Keszthelyre vagy Óvárra gyermekét gazdaságot tanulni, – elküldheti Hampel ur magány-iskolájába kereskedési ismereteket szerezni, – elküldheti a külföldre iparos iskolába, polytechnicumba, – de a szegény ember nem, teheti mind ezt. – Önnek tehát csak azon iparágakra kell szoritkoznia, mik a fenálló intézmények és szokásoknál fogva, olly gyakorlati képződést engednek, melly pénzbe nem kerül. – Nincs egyéb hátra, mint olly iparágat választani ki, mellyben minbt inas tanulhat gyermeke. – A három, négy vagy öt esztendő, melly alatt inaskodni fog, elég idő lesz arra, hogy előbb apró tevéseivel, majd később szakszerü munkáival visszafizesse mesterének a tanpénzt, a tartást s talán ruházatot is. Mestere alkalmasint lesz annyi atyáskodással inasa iránt, hogy inas évei alatt is megengedendi neki a meserinas-iskola látogatását, hol folyvást gyakorlandja magát irás, olvasás, számadásban, fog nyerni előismereteket mind azon tanokból, mik hivatásának okszerűbb betöltéséhez szükségesek, s miket majd öntanulás által is magáévá tehetend, ha leszen szorgalma és szeretete üzletéhez. S igy mind gyakorlati készségekkel birand, mind képességgel lesz ellátva arra, hogy ügyes és okszerü művessé fejlődhessék ki érett korában. – Különben is a kéziparnak műhelyei legtöbbnyire olly kevés alaptőkét igényelnek, minőt a takarékos legény egy két esztendő alatt megszerezhet magának önmaga.
Ha pedig talán ön inkább kereskedést választana életpályaul fiainak, az inaskodás itt is divatos, ám állitsa őket valamelly boltoshoz.
Apa. Borzadok az inaskodástól. Alig hiszem, hogy érzékeny szülének, melly emberibb, szelidebb neveléssel ápolta gyermekének fiatal korát, szive ne törjék meg, ha kényszerül azt inassá adni valahová.
Én. igaz, uram! az inaskodás évei nehéz kor a nevelésben. De szükséges az némileg. Mert a mesterségi foglalkodásnak vannak részei, mik kifejlett testi erőt, edzett izmokat, könnyü ügyességet, mechanicus munkákat igényelnek, pedig ezeket nem lehet máskép megszerezni, hanemha kényesség, finnyásság nélkül, egész erővel neki lát a gyermek a goromba munkának. – S e durvább foglalkodás nem árt, sőt használ az egészségnek.
Apa. Nem kényeztettem el fiaimat, s azért nem is félteném a nehéz munkáktól. Hanem szeliden neveltem őket, soha ütéssel nem illettem, csak az atyás gond őrködött fölöttök, s megszokták a haragtalan intéseket engedelmesen követni. Uram! ha a mester, a legények bármi ütés-veréssel illetnék őket, megtörnék szivem, s félteném gyermekeimben az erkölcsi eldurvulást, a becsületérzés elfojtását, félteném őket a barbár erőszak, a szégyenkedés megszokásától – kétségbe esném jövendőjök fölött, s rettegném 593átkukat, miérthogy dobtam ki olly életpálya küszöbére, mellyet csak a szelidebb érzelmek megtiprásával, a pirongás megszokásával, bottal, lábszijjal megbélyegzetten lehet általlépni! – Uram, ez iszonyu!
Én. Ön nagyon a durvább, sötétebb századokba gondolja vissza magát. Alig képzelek most más mester-embereink között annyi féktelenkedést, indulatosságot, s erőszakos durváskodást, hogy inasaikat most már a testi fényiték barbár alkalmazásától lehetne félteni.
* * *
Közöltük e párbeszédet, mert olly akadályát láttuk benne kifejezve a mesterségi életpálya népszerüsitésének, melly alkalmasint megfordul minden gondosabb szüle elméjében, ha midőn egyszer másszor hajlamot, erőt, elszánást érez magában gyermekét a meddő diákos nevelés ösvényétől elvonni.
Panasza az az iparüző osztálynak folyvást, hogy az iparosság és emberei nem tartatnak elegendő tiszteletben. – S e panasz, fájdalom! nem alaptalan, mert hiszen a nemesi rend, a vagyonosabb osztály valóban vonakodik hozzá csatlakozni. – De épen azért tartottuk kötelességünknek elmondani ez idegenkedésnek okát, s fogjuk elmondani a többieket is. Legyenek műhelyeink és boltjaink ez idő szerinti főnökei figyelmeztetve, hogy a fenyiték kezelésében is távolítsanak el minden kegyetlenkedést, minden erőszakoskodást. Jelesül pedig a legénységnek tiltsák meg, hogy a mester-növendéket tetszésök szerint czibálják, agyabugyálják és ütlegezzék.
Mert bizony sok jó érzésü szüle fog ezután is akkint sohajtozni: Csak ne vernék a mester-inasokat!
Mesterffy.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
