Ismét nehány alapos nézet Fiuméról.
Ismét nehány alapos nézet Fiuméról.
(A Preszburger Zeitungból.)
A kikötőt illetőleg ezt mondja a Preszburger Zeitung 76-ik számában: „Mivel a hajók a fiumei révben nagyobb biztosságban vannak mint sok költséges töltés mögött, annálfogva ottan egy minden tekintetben tökéletes kikötő létesithetése minden kétségen kivül van. – Milly roppant érdek nem tünik még itt fel, és mint növekszik annak szemében, ki azt a fölöslegig áldott hazájának a világ-tengerrel egyedüli összekötője gyanánt tekinti.”
A mezei gazdaságot illetőleg ezt: „Földmivelésünk felvirágzása terményeink kivitelétől függ. – A magyart méltatlanul tartják restnek; a szorgalom, mellyet azon tájakon kifejt, hol terményét illőleg megfizetik, eléggé kimagyarázza, miért nem dolgozik ott, hol a termény potom áron vagy sehogy sem kel.” (Uraim! ezt német lap mondja! de nem a Pester Zeitung, hanem melly tudja hogy népségek igen is jól megférnek valamelly nemzetiség kebelében, de nemzetiség egy hazában csak egy lehet). Minden, keleten vagy éjszakon támadható vásárpiacznak elibe tétetik az adriai tenger által nyilandó piacz „melly minden nehezitő akadályoktól ment, és legbiztosb reményt nyujt a szakadatlan forgalomhoz. De hazánk sohasem éri el ama teljes virágzást, mellynek csiráját a természet eltagadhatatlanul bele oltotta, ha az emlitett kivitelre és ez uton szert nem tesz. Semmitsem 1004kivánhatunk azért forróbban, minthogy okosan kezdett és kivitt közhasznú vállalatok által a szakadatlan gabnakivitelt biztositsuk magunknak az adriai tenger felé, és néhány terv nem sikerülése miatt soha se veszitsük szem elől nagy czélunkat, és soha ne hagyjon el a remény, soha ne tágitsunk annak elérésében. A hol annyi áldás jut osztályrészül: ott az erőt nem kell kimélni; hol olly győzödelmet vihetni ki, mellyet könyhullatás nem keserit, mellyet milliók forró hálája követ: ott nem igen kell filléreskedni. Ki azon kiszámithatatlan jólét rajzolásánál, mellytől semmi legyőzhetlen akadály bennünket el nem választ, hideg maradna; ki azon kivánságtól nem lángolna, hogy azt megtestesülve lássa, és azért mindent áldozni kész nem volna: azt nem lehet becsülni, az nem jó ember.”
Eddig a Preszb. Zeitung. Mi e tekintetben a legkisebb töredéket is lelkismeretes kötelességünknek tartjuk közölni, hogy olvasóink, de csak egy perczig se feledhessék Fiume roppant fontosságát, s hogy midőn a báránybőrbe öltözött farkasok orditva körül járnak keresvén, kit álokoskodásaikkal a vukovár-fiumei vasut lehetősége iránt elámithassanak, tudják meg, hogy azok hazánkat örökre mostani földhöz tapadt szegénységében javasolják, ha tán akaratuk tiszta is, hibás botorsággal megtartani. Mint egy persa királynak, hogy a görögökön állandó boszuról meg ne feledkezzék, minden reggel felköltekor apródja ezt tartozott fülébe kiáltani: „király, emlékezzél a görögökre” mi is azt zugjuk örökre minden magyar fülébe; „vasutat Fiuméhez magyar! ha szegény nem akarsz maradni!” –
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
