Az óra történeti leirása.
Az óra történeti leirása.
Egyike a legszebb és leghasznosb találmányoknak, mellyeket valaha az emberek tettek az időmérő vagy az óra, t. i. azon gépek, mellyekkel a napot bizonyos részekre osztjuk, hogy minden dolgainkat a szerint rendelhessük. A legrégibb időben a napra nézve semmi egyéb időmérő nem volt, mint a nap feljövetele, legmagasb állása és lemenetele vagy is a reggel, dél és estve; éjjel pedig a csillagok állása, sőt a kakas kiáltása után is határozák meg az időt. De csak hamar jobb időmérőt találtak fel; láták t. i. a fölemelkedett tárgyakon p. o. tornyon, oszlopon, fákon stb, hogy azok árnyéka, ha a nap rájok süt, rendszerint rövidebb, délben legrövidebb és aztán ismét hosszabb lesz. Most tehát ezen árnyék hosszaságát megmérték, egyenlő részekre osztották, és a szerint rendelték a napi foglalatosságot. A régiek ez időmérése Aristophanes, Lucian, Plutarch, Suidas és Virgilnél előfordul. Csak hamar észrevevék azonban azt is, hogy az illy fölemelkedett tárgyak árnyékának egy napon át nemcsak különböző hosszasága, hanem különböző fekvése is van, hogy az p. o. napfelköltétől naplementig a síkon olly utat tett, mellyet hasonló részekből álló számokra, órákra lehetett felosztani, és épen ezen vizsgálódás volt az, melly a napórák tulajdonkép árnyékórák feltalálására, mellyek akkor gnomon-oknak hivattak, alkalmat, adott.
Miután az emberek darab ideig azzal segitettek magokon, hogy egy fa, oszlop stb. árnyékát napóra gyanánt használták, később magas oszlopot / vagy pyramist állitottak fel, mellynek árnyéka az órát mutatta. E volt rendeltetése az egyiptomiáknál a csuszszobroknak (obeliscus), 1320mellyek nyilvános napórák voltak. – Herodotus a legrégibb iró, ki az árnyékmutatókról (πολος, γυωμου) beszél. Mint Diogenes, Laertius, Eusebius és Suidasnál olvashatni, a görögökkel a napórát a chaldeai Berosus ismertette meg. Az órák kőbe voltak metszve, mellyre a felállitott tárgyak árnyéka esett; ezeket, hogy a nép tudja az időt, közhelyeken állitották fel.
A miletusi Anaximander Görögországban Kr. sz. e. mintegy 600 évvel javitott a napórákon; ő többféle uj napórát talált fel. Az ő tanitványa Anaximenes a különféle napórák készitését még nagyobb tökélyre emelte. Ekkor Görögországban a napórák közönségesebbé lettek; készitettek kisebbeket is, mindenféle alakuakat, most egyenes, majd emelkedett, majd lapos felülettel és többféle mesterséges görbe és egyenes vonalokkal. – Illy mesterséges napórák készitése által a görögök között leginkább Eudoxus, Apollonius, Skopas, Catyllus, Dionysiodor, Aristarch, Parmenion, Theodosius stb. tüntek ki, s hiresedtek el. Az ugynevezett napgyürük (Sonnenringe) egy kis lyukacskával, melly által a nap kis képe mutatja az időt, szinte ez időből veszik eredetöket.
Róma a város épitése 491-dik évében, vagy a Kr. sz. előtt 263 évvel tett szert napórára, addig a csuszszobrok által segitettek a szükségen. – Valerius Messala consul ez órát szabad ég alatt a szónokszék mellett állitotta fel. Mivel azonban Siciliában készittették, óravonalai az órákkal Rómában nem egyeztek meg pontosan, és e végett Q. Martius Philippus censor mellette egy jobb, Róma földsarki magasságához alkalmazott napórát állitott fel. Ezután csakhamar több napóra lett Rómában; majd Olaszország kisebb városai is állitottak, mint szinte a tehetősbek is mezei házaikban. A 18-dik század közepe táján Olaszországban nehány igen régi kő-napórát ástak ki, mellyeknek körded (sphaerisch) homoruságok volt, s az egyenlitő a naptéritőkkel együtt meg volt rajtok. Ezek által az utóvilág Berosus régi időmérőiről helyesebb fogalmat szerzett magának mint Vitruv leirásából.
Németországban a napórák már a 10 és 11-dik században 1321ismeretesek voltak. A hites német csillagászok és erőmüvészek, mint Purbach, Apianus, Dürer Albert, Flavius, Fineus, Haeftenius, Stabius, Kircher, Scheiner, Bizot stb a napórát részint müvésziebben, részint kényelmesebben és egyszerübben szerkezték. Apianus napóráira sok közeplő (concentricus) karikán a csillagász órákat, az év hónapjait, az állatkör jeleit stb. alkalmazta. Kircher olly művészi napórát készitett, melly a szélesség minden foka alatt használható volt; készitett ugynevezett csillagászi napórát is kalendáriommal stb. Stabius a holdórát találta fel, mellyet holdvilágnál lehetett használni. Feltalálták a csillagórát is, hogy a földsark közelében álló csillagokból éjszaka az időt meghatározhassák. Átalában a 18-dik század elejéig igen nagy kedvök telt az embereknek a czikornyás napórákban. Mai időben egyszerübb és helyesebb napórát használnak.
A napórák egyik nagy tökéletlensége az volt, hogy homályos időben és éjjel nem lehetett használni. Nem csuda azért, hogy már a régiek is olly másféle óra feltalálásán gondolkoztak, mellyet derüs, borus időben, éjjel és nappal egyenlően lehessen használni. És ez sikerült is nekik, mert feltalálták a vizórát és fövenyórát. Az elsőbb divatosabb volt a régieknél, mint az utóbbi, melly csak később jött szokásba. Egyik vederből vagy másféle edényből a vizet ugy csepegtették vagy folyatták át a másikba, hogy az edény kiürülésére egy nap vagy félnap volt szükséges. A leeb leebb szálló viz szine mutatta osztályozat szerint az edény oldalán az órákat, ugy miként ez ma is a fövényés olaj óráknál történik. Az ázsiai népeknél már a legrégibb időben ismeretesek voltak és hihetőleg a chaldeaiak, vagy egyptomiak találták fel.
De csak hamar észrevették azt is, hogy a viz nem egyenlő gyorsasággal folyt ki az edényből, sőt inkább annál lassabban folyt, minél leebb szállott, melly természetesen az óra hibáját mutatta. A vízóránál tehát azon intézkedést tették, hogy mindig annyi vizet öntöttek bele, mint a mennyi kifolyt. – Igy az edény nyilásán át ugyanannyi idő alatt ugyanannyi viz folyt ki. Találtak fel uj mesterséges vizórákat is. Illy órák feltalálása által a Kr. sz. e. az alexandriai Ctesibius, és ő utána földije Hero tüntette ki magát. Ezen müvészek órai gyakran igen szép, vizen uszó alakokkal, mellyek az órát mutatták, voltak ellátva, sőt ütőmüvel is, melly az órát egy ércz medenczébe leeső golyó hangja altat jelentette. Később ugy is szerkezték a vizórát, hogy a fogas kerekek és hajtó mű segitségével az égi testek mozgását kicsinyben utánozta. Vitruv illy művészi csillagászi vizórát irt le.
Platot tartják elsőnek, ki a vizórát Görögországba bevitte; Róma az első vizórát a Kr. sz. e. 158 évvel P. Cormelius Scipio Nasicatól kapta. Ezután a vizóra közönségesebb lett, és Julius Caesar Angliában is talált vizórákat mikor fegyveres kézzel oda behatott. A keresztyén időszakban leginkább a barátok használták, és a csillagászok némelly vizsgálódásoknál. A 6dik században Boetius, a 7-dikben Pacificus lett hiressé uj, mesterséges vizórák feltalálása által. Kis Pipin király a 8-dik században illy mesterséges vizórát kapott I. Pál pápától, és még mesterségesebbet küldött a 9-dik század elein Harunal Rashid kalifa Nagy-Károlynak. Ez óránál annyi réz golyó esett le, a hány óra volt, egy ércz-medenczébe, és csengés által jelentette az órát. Aztán 12 ajtó nyilt meg, minden órábau egy, mellyből annyi lovag, mint óra volt, mindenik egy egy más ajtóból jött ki; az ajtót nyitva 1322hagyták, és dárdáikkal összecsaptak, mikor a tizenkettőt ütötte. Ezen óra 5000 aranyra becsültetett.
Midőn már a kerekes órák fel voltak találva, következőleg a vizórák nélkülözhetőkké lettek, még is sokan a vizóra javitására forditották figyelmöket, természetesen inkabb különködés végett, illyenek voltak: de Lanis, Martinelli, Perrault, Galilei, Varignon, Bernoulli stb. 1663-ban egy olasz azon még most is ismeretes vizórát találta fel, mellynél a viz egy üres dob rekeszébe záratván, a sulypont önkényes tovább mozditása által a dobot tengelye körül forgatja, és egyszersmind zsinóron egy oszlop óraosztályzata mellett csügg. A franczia Vailly 1690. ezen órát tökélesitette, Kircher pater még annál korábban talált fel illyen órát, mint szinte még mesterségesebbet is állitott elő p. o. ollyat, melly a gyertyát rneggyutotta és ismét eloltotta, emberi alakokat és mindenféle hangszereket mozgásba hozott stb, körülbelől ez időtájban állitottak fel Párisban, és a tőzsérdében Londonban harangjátéku vizórát, és de Lanis akkor nemcsak mesterséges vizórákkal, hanem még olaj- és kényeső órákkal is megismertetett bennünket. A chinai, persa, arab városokban még ma is láthatni vizórákat a tornyon.
Az egyptomiak és chaldeaiak a fövényórát, melly egészben véve ugy volt szerkezve, mint a közönséges vizóra, csak hamar ismerék az utóbbi feltalálása után. A hires Archimedes fövény órája tökéletesebb volt. Az, mint a most Nürnbergben készitett fövenyórák, állott két átlyukasztott hegyével egymáshoz forditott, egyenlő tartalmu átlátszó csürökből, hol a föveny egész lassan a felsőből az alsóba folyt, és hol az egész készület mindig ujra megforditatott,ha a felső lefolyt stb. A 15dik század utolsó felében ugy szerkezték a fövenyórákat, mint a Vailly vizóráját; a 16-dik században pedig már némelly városokban, mint Augsburgban, az uracsok a fövényórát lábszárukon térd alatt hordták.
Rivaltus a hires csillagász a 17-dik század közepe előtt csillagászi vizsgálatoknál Archimedes fövenyóráját használta, mivel azt e végre pontosabbnak tartotta, mint az akkor még igen tökéletlen kerekes órát. Tycho de Brahe csillagászi vizsgálatinál kényesőórát használt; de még is örömestebb használta a fövényórát, vagy is inkább az ólmagórát. Még a tengereni geographiai használatra is fövenyórát alkalmaztak.
A tulajdonképi kerekes óra, még pedig a száraz suly (ólom, vas, kő) által hajtott toronyóra és falóra a 11-dik században találtatott fel. Minden esetre felötlő, hogy ezen találmányra nem korábban jöttek, holott már azelőtt a vizóra kerekmüvel, mesterséges planeta-gép, lépés-számláló és más szinte kerekmüves utmérők rég fel voltak találva. Hol és ki találta fel azon órákat, nem tudjuk. Feltalálásuknál kétségkivül legnehezebb volt a megakasztás (echappement), vagy azon előkészület, melly által a kerekműnek egész lassu, az idő meghatározására, t. i. a mutató lassudad és egyforma körülvivésére, megkivántató mozgás adatik. A feltaláló t. i. az utolsó kerékre ellenzőt alkalmazott, melly az egész kerekmű mozgását késleltette, de egészen megnem szüntette. Illy ellenzőre talált az utolsó kerék a mérleggel ellátott orsón. Mert az utolsó koronaalaku keréknek, melly akaszkeréknek neveztetik, kajács és fürészalaku fogai voltak, mellyek közt majdnem egyenes szeglet alatt az orsó egymástól elhajtott szárnyai ugy feküdtek, 1323hogy a fogaktul ide-oda vettethettek, hogy az egyik szárny mindig becsapódott, mikor a másik kinyilt stb., hogy tehát a megakasztás az órára nézve mindig tova taszitott, és tüstént visszatérő akadály volt. – A függőleges orsóval összekötött vizirányos mérlegnek (egy neme a mérlegigának) az által ide oda kellett rezegni. Ennél fogva a kerekmü lassu, az idő meghatározására a mutatót illetőleg alkalmas mozgást kapott, és az óra sulya akkor egész halkan sülyedhetett le, mig azt ismét, talán minden 24–30 órában egyszer fel kellett huzni.
Az órák azonban az órát már akkor nemcsak mutató által jelentették, hanem gyakran harangon is el ütötték. De azért ezek még nem tulajdonképi ütő órák voltak, hanem inkább keltő órák, mellyek bizonyos időben a harangra való ütés által zajt csináltak, hogy az által talán az embereket, p. o. kolostorban, gyülésre hivják.
A 11. és 12-dik században az órák még igen ritkák voltak, és leginkább csak a kolostorokban találtattak. Mivel pedig azon időben már Egyiptomban is voltak órák, azért lehető hogy ezen találmány nem európai embertől, hanem saracenustól ered, annyival inkább, mivel Egyiptomban a kerekmüves vizórák már rég ismeretesek voltak. Csak a 13-ik században lettek közönségesebbekké, a 14-ikben pedig már némelly várasokban közhelyi órák is voltak. De akkor még olly sokba kerültek, hogy nagy hires várasok is késedelmeskedtek, mielőtt toronyóra szerzésére határoztak volna el magokat. Az első órára Dijon 1332-ben tett szert, Padua 1344-ben, Bologna 1356-ban, Augsburg 1364ben, Boroszló 1368-ban, Straszburg és Páris 1370-ben stb. De Dondis Jacab paduai fi, a 14-dik század hires, tudományosan kiképzett erőmüvésze azon időben jeles órákat csinált. Még hiresebbek voltak azon időben a német óraművesek, mint p. o. Wick Henrik, kit 1364-ben a franczia király Párisba hivott, hogy a királyi vár számára órát készitsen, melly arra 1370-ben valóban fel is tétetett.
Az órák csak a 15-dik században kerültek gazdag magánosok kezeibe, és a 15 s 16-ik század leghiresebb csillagászai, mint Regiomontan, Walther, Tycho de Brahe, Schoner, Purbach stb. csillagászi vizsgálatoknál használták az órát. Ezen csillagászok órai már perczeket, másodperczeket, sőt némellyeké negyedmásod-perczeket is mutattak. –
Az 1500-dik év fontos év volt a találmányok történetére, mikor Hele Péter Nürnbergben a zsebórát feltalálta. Ezen találmánynál leglényegesebb volt a csigásan összetekert, saját hengertokba bezárt vékony és keskeny rugalmas aczélrugó, melly miután a felhuzás által még keskenyebbre összeszorult, ruganyossága segedelmével és épen ennél fogva azon törekvése által, hogy ismét kiterjeszkedjék, a kerekmüvet mozgásba hozta. Az illyen megakasztás az orsóval és akaszkerékkel, mint a nagy óráknál, megadta az órának a kellő lassu mozgást. Az orsóra kanálalaku mérleg is alkalmaztatott. Ezt később a billegő, a hajtókerék egy neme váltotta fel. Mivel ezen első zsebórák tojásdadok voltak, azért eleven nürnbergi tojásnak nevezték. Csak 1577-ben kerültek Németországból Angliába.
Mind a zsebórák, mind a nagy órák akkor még igen tökéletlenek voltak, ha az ujabb idő óráival hasonlíttatnak egybe. Mig azonban az órák csak órát mutató, azaz olly órák voltak, mellyet a napot óránál kisebb részekre nem osztották, 1324a mutatók hibái nem voltak annyira érezhetők, hogy közéletbeni használatukkal zavart okoztak volna. Csak a perczes és másodperczes óráknál voltak azon hibák érezhetők. Azért akkor némelly csillagászok vizsgálataiknál a viz- és fövenyórát elibe tették a suly- és rugós óráknak. Csak a 16-dik század vége felé és a 17-dik században tökéletesitettek az órák lényegesen.
(Vége következik.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
