Ismét egy tanuság mennyire ellenséges a Pesther Zeitung indulata a magyar elem irányában.
Ismét egy tanuság mennyire ellenséges a Pesther Zeitung indulata a magyar elem irányában.
Köztudomásra van, hogy Havy magyar dalnok-társasága a magyar nevet és tehetséget Olaszhonban törekszik ismértetni. A Pesther Zeitung azonban a minap szokott fitymáló lenézésével, mellyel mindent mi magyar mérni méltoztatik, kiméletlenül emlité annak müködését. Fájdalmas volt a sorokat olvasni, mert magyar nevünk s tehetségünk jó oldalróli ismertetését buzgón ohajtjuk, fájdalmas azért is, mert a Pesther Zeitungban a magyar elem barátját, az ország becsülőjét és az idegen elemekben magyar érdekeink iránt rokonszenvet gerjesztő közvetitőt szeretnénk tisztelni. Az emlitett fitymáló lenézésnek következtében e levelet vettük, melyet, jeleül annak, hogy külföldön is vannak még jobb érzelmü barátink, mint kik keblünkön élősködnek, ezennel közöljük:
Pádua, Septemb.
A legnagyobb csodálkozással, s nem kis boszankodás nélkül olvastam a Pesther Zeitungban egy rövid s gúnyoló tudósitást a magyar opera-társaság müködéséről Olaszhonban. Nem kevéssé csodálkoztam, hogy illynemü törekvések, mellyeket minden honbarátnak örvendező elismeréssel méltányolnia kellene, csak amúgy megvetőleg emlitetnek meg; sőt boszankodnom kellett, midőn az elménczség után törekvő undoritó czélzásokból láttam, hogy a tudósitó épen ugy szükölködik józan észben, mint magyar érzelmekben. Mert a valódi derék magyar szivnek nem kevéssé kellene örülni, hallván, mikint fiatal, müvelt honfitársai erősek müvészetökben, ernyedetlenek minden akadály között, olly vállalathoz mernek fogni, minőt előttök egy nemzet sem mert Europában, t. i. a harmonia-dus hesperidák földén, hol magok a fuvalmak is zengzetesebben lengedeznek a naráncsfák csúcsai körül, önnépének s költőinek dalait előadni szakértő s alaposan itélő közönség előtt; mert mit a havasi és pyrenéi énekesek Olaszhonon keresztül tett utazásukban a legnyomorultabb eredménnyel, vagy a bécsi LocalSaengerek Börnstein vezérlete alatt, kiknek pórias modoruk a polgárisult modorhoz szokott olasz közönségben szánakozó mosolyt gerjesztett, merészeltek, azt nem hasonlithatni össze a magyar énekesek vállalatával Havynak szakértő vezérlete alatt. Ők rendkivülit tettek, ha meggondoljuk, hol lépének fel; olly országban, melly századok óta szerzett magának szabadalmat egész Europa sőt az egesz világ fölött a dalmű birodalmában vezérkedni, olly országban, melly büszkén képzeli magának, hogy énekesei s dalhősei az egész világ dalnokait fölülmulják.
Én, kinek szivem honomtóli 30 évi távollét daczára, mindenért, mi hazáját érdekli olly hőn dobog, remegtem valóban, midőn Velencze és Páduában a falszegleteken magyar szavakat olvastam; igen, magyar költők, magyar szerzők, 1325magyar dalárok neveit. S örültem, hogy a külföldön, főleg Némethonban, félbarbárnak tekintett magyar müvészetének bizonyitványaival a dalmü törvényszéke előtt fellépni nem vonakodik. – És eszmélkedtem, hogy nem tudják vagy tudni nem akarják, milly felséges szellem, milly erélyes természet uralg Magyarhonban, milly fogékonyak hajlamai, s milly biztosak eredményei, ha törekvése tárgyát szerencsés kedélyének egész erejével felkarolja. S jóllehet anyagi virulásban öregebb testvéreink mögött állunk Europában, szellemi tekintetben még is párvonalban élünk velök. Igen, igen; nincs okotok mosolyogni büszke öntudatunk fölött, ti büszke németesek! Állitsatok csak közületek nagy müveltségü férfiat hason müveltségü magyar mellé, s látni fogjátok, hogy ez veletek, meg az angollal, francziával, egyaránt beszélend; de ti nem tudtok magyarral magyarul szólni. A valódilag müvelt magyar, mint őt a történet ismeri és tiszteli, az orosszal, lengyellel, szerbbel is ugy képes beszélni, mint veletek és az olasz, angol, francziával, s ti csodákat gondoltok tenni, ha anyanyelveteken kivül francziául is tudtok valamit csacsogni.
De térjünk vissza Havyhoz. – Nemzeti vállalat volt valóban megmutatni Olaszhonnak, milly előmenetelt tett Magyarhon 15 év óta a dalműben; miáltal a magyar iránti tisztelet ismét nagyobbult. Igen, a magyar név nem vala becsnélküli Olaszhonban. Tisztelni tanulta azt a lángeszü müvész Markóban, ki, mint a festészet patriarchája, Europának minden országaiból maga körül gyüjt tanitványokat, kik büszkén vallják magokat a scuola del Marco követőinek. Olaszhon tisztelni tanulta a magyart Ungher, Fodor, Markovicsban s nagyrabecsülni ama számos honfiaink által, kik mint tanárok ifjuságát, mint hivatalnokok polgárzatát vezérelték, s mint harczfiak békéjét biztositották. S e tisztelet mondom öregbült most Havynak a legnagyobb lelkesedéssel fogadott dalműtársasága által. És örvendetes e mellett, hogy a nevek Vörösmarty, Kisfaludy, Kazinczy az olaszok előtt nem üres hangok többé, hogy Tihany ostromát s Hunyady Lászlót mindig emliteni fogják, ha nem olasz operákról folyand a beszéd.
A taps bizonyosan még nagyobb leendett, ha Havy a közönség érdekében a magyar szöveget olaszra forditva kiosztogatta volna; mert az olasz libretto segélyével követendették a cselekvényt és hangokat, noha igy is sokan, édes csalatkozásukban, olaszoknak tartották a lágy magyar zengedezést. Többnyire Havy társaságában minden a legdicséretesebb volt, s főleg a karról hallám körülöttem mondani: „potrebbero servit di modello ai nostri cori” (példányul szolgálhatnának karainknak.)
Ezt szükségesnek tartom a Pesther Zeitung ellen Havy s társasága becsületének védelmére, annál is inkább, mivel nem annyira nyereség mint méltánylat és elismerés után törekszik, mit azzal is bebizonyitott, hogy ő Paduában a huszárokat az őrmestertől lefelé ingyen bocsátotta be.
Végre még egy szót a tudósitónak ama vizes és velőtlen észrevételére, mintha a társaságnak fel nem lépő hölgyei Aphrodite hálóját akarták volna Olaszországra kiteriteni. Ha ezt akarandatták, bizonyosan több lelkesülést ébresztettek volna, mint Havynak férfi énekkara. A tüzes olasz nem olly kizárólag nemzeties a szerelemben, mint a politikában. Egy szép lángoló szem, fekete szinü fényes fodrok alatt sokkal inkább elragadja őt, mint a legmüvésziebb scala 1326acromatica, és egy rózsaszinü mosolygó szájacska, melly szendén fedi a fogak gyöngysorát, sokkal vonzóbb reá nézve, mint a müvész legszebb trillái. Higye el azért a Pesther Zeitung, hogy a magyar hölgyek egész csoport-imádókat láthattak volna lábaiknál, ha csak akarandották. Ők azonban, mint vezérök, dicséreten, méltánylaton és elismerésen kivül egyebet nem akartak meghóditani; mi a legnagyobb fokban sikerült is, s mitől kajánság őket meg nem fosztandja.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
