Rendszabályok az élelmiek drágaságakor.
Rendszabályok az élelmiek drágaságakor.
Nyugtalanitó azon körülmény, mellynélfogva nehány hét alatt a gabona ára olly magasságra emelkedett, minőn csak 1818-iki drágaság idején volt. Az igaz, hogy egész Europában sincs különben, valamint igaz az is, hogy egész Europa szertei utolsó két évi szük termésnél fogva az előbbi boldogabb évekről maradt fölösleg elfogyott, s igy a gabnaszükségen az emberi erőfeszités nem segithet másként, mint legfőlebb is csak palliativákkal, mindaddig, mig a természet bőség-szaruját fölöttünk ki nem önti, s igy habár lassanként, – a sulyegyent helyre nem hozza. Ámde szükség idején még azon rendszabály is üdvös, melly ha bár a bajt gyökeresen nem orvosolja is, de rajta legalább segit, annálfogva nem lesz korszerütlen szélyel nézni azon módok között, mellyekkel másutt az inséget enyhiteni törekedtek. Lássuk Németországot.
Kivitel tilalma. Ugy látszik első tekintetre, hogy legegyszerűbb, észszerübb és czélszerübb rendszabály, azonban csak látszik. Visszahatást támaszt, s a népek viszonyaira károsan hat, minélfogva a vélt czélt eltéveszti, és innen van, hogy több kormányok csak félve nyultak ezen eszközhez. A porosz rendek e rendszabályt helyben nem hagyták, miután bebizonyult, hogy a behozatal (t. i. gabonából) a kivitelt meghaladja. Ellenben a burgonya-kivitel eltiltása meghatároztatott. Hasonló rendszabály a gabonának magas kiviteli vámmal terhelése, mint ezt Bajor és Würtembergországok (50%-el) tették is.
Átalánosabb azon gondoskodás, hogy élelmiek hozassanak az országba, s e végett ezek behozatala vámmentesitetett. Belgiumban az élelmiekkel rakodott hajóktól és szarvasmarhák behozataláért vámot nem fizetnek.
Szinte mindenütt gondoskodtak arról is, nehogy az élelmiek más czélra forditassanak mint vagy élelemre vagy vetésre, megtiltották ugyanis gabonából a pálinkaégetést, eczetgyártást, keményitő-készitést. Porosz, Bajor, Szász és Belgiumországokban.
Egy más rendszabálynál fogva, büntetés terhe alatt köteleztetett mindenki egy mérőnél több gabonáját, vagy más tápszereit a hatóságtól kiküldött biztosoknak bemondani. Igy Hessen-Darmstadt és Baden herczegségekben.
Egy porosz cabineti rendelet megtiltotta a gabonának nagyban összevásárlását, sőt a hetivásárokon is 11 óra előtt a nagyobb összevevést. Ugyan csak a porosz kormány vett 6861 millió tallér áru rozsot külföldön, hogy azt a népnek olcsón eladván, a gabonaért csökkentse. Több kormányok is tőnek igy.
Sok helyeken részint a hatóságok, részint jótékony társulatok olcsó kenyérrel és levessel gyámolitják a szegényebb osztályt. Igy – hogy csak egyet emlitsek – Posenben mind a magistratus, mind pedig a városi követek egy ülésükben elhatározták. 1) Hogy minden dolognélküli munkást az országutak épitésénél 9 ezüst garas napi dij mellett foglalkodtatnak. 2) Hogy aratásig olcsó kenyeret osztanak ki hetenkint 4000 darabot 3 1/2 e. garasért darabját, melly különben 5 e. garas stb.
A szász ministerium megtiltá a sütőknek a lágy kenyér árulását.
Nürnbergben egy Klauber nevü izraelita, hetivásárokon jóval olcsóbban adá gabonáját mint a többi gabonaárulók, miáltal a gabona árát egyszerre jóval csökkentette, és ámbár eleget nógatták, hogy adná el drágábban, de ő arra nem ügyelt, sőt azt igérte, hogy még több hetivásárra is meg fog jelenni több gabonás szekérrel, és akkor is olcsóbbért adandja mint más, mivel ő mérsékelt nyereséggel is megelégszik. – Bár nálunk is volna egy nehány.
Klauber. P. Z.
A P. Z. azon már máskor és mástól is inditványozott igazán üdvös tanácscsal áll elő, hogy a nemes tanács, bő terméskor olcsó gabonával megtöltendő és a ritkán – de még is bizonyosan – előforduló gabona-szükség idejére megnyitandó magtárakat állitson föl, mellyek a naponként gyorsan szaporodó népesség alsóbb osztályára, sőt a szegenyebb polgárokra is kimondhatatlan fontosságuak volnának, mennyiben akkor olcsó gabonát kapnának. Sőt, hogy minden uzsoráskodás, s ez üdvös intézkedés valódi czéljának kijátszása elkerültethessék, községi sütőházakat állitasson föl.
A mi itt Pestvárosának tanácsoltatik, azt nem tudnám miért nem lehetne az ország valamennyi városának és megyéjének is tanácsolni, annyival is inkább, mivel vannak olly vidékek, mellyeken az inség sokkal borzasztóbban szedi áldozatait mint fővárosunkban.
A hatósági magtárak ellen ugyan olvastunk egy bizonyos lapban értekezéseket, mellyek az embernek ad captum megmutatták, hogy azoknak mivel nem lehet a statusnak illy ügyeket olly jól kezelni sem a maga kincstárára, sem a közönségre nézve, mintha e részben korlátlan szabad verseny engedtetik stb. hasznuk nincs*.
Mind csak palliativ szer biz e. Magyarországban ösztönt kell adni a földmivelésnek, és nem csak lármázni: hallod-e te magyar termesztő, termeszsz kétszer annyi gabonát, mint termesztettél eddigelé, mert ezzel egyszersmind ezen biztatás is jár elválhatlanul: „és áruld még nyomottabb áron, mint tetted eddigelé.“ Gabona-termesztő országnak vagy szabad kifolyási csatorna kell, vagy ipar, ha egyik sincs: kész az inség. – A legtöbb s leggazdagabb nemzeteknél mindkettő párosul. A fiumei vasutat vagy is a legbiztosb kifolyási csatornát nem akarni, a műipar emelkedését pedig ellenezni s mindazonáltal a gabnatermesztés bővitését ajánlgatni a machiavellismus legrémitőbb eszköze. Hahogy 6–8 évig bőséggel bajlódik a termesztő, s egyszer éhhalállal fenyegető idő nehezül ránk, fel kell-e forgatni a világ legtermészetesb tapasztalásait és tanait? Ez különös modor! – Átalános a panasz, hogy Anglia idővel gyarmataiból látja el magát gabonával, mert már Keletindia Vandiemenshon stb. tetemes buza küldeményeket szállitanak ki, Amerikában pedig taval is csaknem ingyen adták a gabonát (legtisztább buza bushele 60 font 35–50 cts. tehát pozs. mérője mintegy 1 pg. ft), s mi még többet termeszszünk biztos vásár nélkül? Lehető, hogy 10 bő évi hátramaradt gyüjtelékek 0-ra szoritnák az értéket, pedig az illyes számot csaknem igen vállalhatni el fáradság-dijul. Irtózatosan gyönyörü kilátás volna valóban! Munkát, aggságot, költséget kétszerezni, a keletet pedig forgalom és kereskedés hiányában mind inkább csökkenő állapotban, sőt ugyszólván felényire csökkenni látni! Adjon forgalom és kereskedés ösztönt a mezőgazdaságnak!†) mert ezekben van amaz óriási erő mellyben ha népre az inség nyomorai rá nehezednek, alaposan bizhatni. Ne késsünk – és a többek között, kinek szive e haza jövendője iránt reményt, élete és egészsége iránt szeretetet táplál, legyen rajta, hogy Fiumét kereskedelmi kapunkká tegyük vasuttal. Szerk.
†) Bizonyitvány: Külkereskedésünk emelkedését a jelenleginél sokkal nagyobb termesztéstől várom, ezt pedig tetemesebb belfogyasztás feltételezi . mi ismét a belközlekedési eszközök lehetőségig biztos, gyors és jutalmas állapotától függ. – Ha semmit sem teszünk, hogy például eladó buzánk csekélyebb költséggel és tökéletes biztossággal juthasson Fiumébe, ugy hiába Fogja Sir Robert Peel az angol gabna-törvényeket módositani; mert hazánk a szebbnél szebb felirások mellett még is meg fog magtárainkban dohosodni, ha egynehány jó esztendő jő közbe. Ha nyers termékeinket akár itthon elfogyasztani, akár feleslegünket külföldre vinni akarjuk – a min addig mig itthon elfogyasztani képesek nem vagyunk, csakugyan igyekeznünk kell – alkalmasakká kell tennünk magunkat, hogy vagy itthon fogyaszthassuk el, vagy más nemzetekkel a versenyt kiállhassuk; de mind egyikben, mind másikban hátrálva vagyunk valamig a szállitást nem olcsitjuk, nem biztositjuk és „mindenünnen mindenhova“ lehetővé nem teszszük. Gróf Dessewffy Emil. (Alf. lev. 33–401.)
687– A dohány országos közkezelése (monopolium) ellenben már igen üdvös, azt már a status nyereséggel is, haszonnal is kezelheti, itt már a szabad verseny s korlátlan szabadság ártalmas.
Pál.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
