Az óványok szigoru föntartása szükséges.
Az óványok szigoru föntartása szükséges.
Valjon volt e, van s lesz e figyelem hatóságaink kebelében az országgyülési utasitások készitése alkalmával az óványokra, a kizáró szabadalmakra, –
Valjon kivált a városi küldötteknek lesz e az tüzetesen kijelölt teendőjök, hogy a patenseket sürgessék mindenek fölött, – mint a mellyek nélkül polgártársaik, a városi lakosok közül sok százan ismét biztosság, a tulajdon biztossága nélkül fognak szükölködni? –
Nem sokára talán alkalmunk lesz ez iránt némi átnézeti lajstromot terjeszteni a nyájas olvasó elébe, – registrálni levén szándékunk az országgyülési utasitások azon pontjait, mik anyagi viszonyainkra vonatkoznak.
Ohajtanók nagyon, hogy az ipar fölemelésének ez egyik sine qua nonja, – az iparos munkásság diszletének e parancsoló indigentiája minél szélesebb körben volna már a hazafiui és statusférfiui meggyőződésekbe avatva. Örülnénk, ha igy volna. Legalább mi a Hetilapban semmit sem mulasztottunk el, hogy e kérdést a szükségesség, s az elvek szempontjából minél gyakrabban, minél kimeritőbben, s adatokkal támogatva a szönyegen, az emlékeztetés és capacitatio szőnyegén föntartsuk. – Érdemes collegánk, a Pesti Hirlap is méltányolta ez ügyet, s reméljük, még ezután sem vonandja meg tőle ajánló volumát. S igy a magyar journalistica egyik oldaláról nem hiányzott a hazai industria, fölvirágoztatásához megkivántató ez egyik eszköz megvitatása. De annál inkább sajnálnunk kell, hogy a conservativ hirlapok, legalább mennyire mi emlékezünk, e tárgyhoz mit sem szólottak.
1290Mi folytatjuk e részbeni tárgyalásainkat. Minap a Hetilapnak 166-dik számában, az óványok szükségéről szóltunkban egy párbeszédet közlöttünk, mellyben individualis nézetek foglaltattak. Most az óványok föntartásának, szigoru föntartásának szükségét kivánván előtüntetni, tényeket hozandunk föl, s azért szives figyelmet igénylünk.
Brüsselben az idén tartaték iparmükiállitás. – Hogy mennyire szükségesek, mennyire hasznosak az iparmükiállitások mind átalában az iparra, mind különösen az egyes iparosokra nézve: ezt a köztudomás előtt többé nem szükség fejtegetni, – s legujabban bizonyitja azon határozata a párisi iparos academiának, melly szerint ezentul évenkint tartand, de csak tagjainak készitményeiből iparmükiállitást s még is vannak Belgiumban igen számos iparüzők, kivált az óványozottak közül, kik tartózkodnak a kiállitások nyilvánosságától, okul, – sajátlag ürügyül, – azt állitván, miképen ők a kiállitást a charlatanismus, a hiuskodás egy nemének tartják. De hogy az iparmükiállitásoktól nem ezen okból vonakodnak, látszik azon rejtekezésből, melly egyéb eljárásukban olly föltünő. Czimert sem tesznek ki lakásukra, némi negélyzett ráfogással követelvén, hogy az ösvényt, melly hozzájok vezet nem csak nekik magoknak, hanem minden érdeklettnek tudnia kell. Nem csak nem tesznek semmit közismertetésökre, hanem inkább studiumot látszanak arra forditani, hogy létezésöket eltitkolhassák, mintha csak tiltott foglalkodást üznének, vagy a concurrentia fosztogatásától félnének.
Ez az egyik tény. – Lássuk a másikat.
A belga kormány egy igen hasznos intézkedést ohajtott létesiteni. Meghivott minden iparost és müvészt az iparos muzeumba, hogy ott nevét, czimzetét s készitményeinek jegyzékét irja be egy czimzet-könyvbe, melly arra fogott szolgálni, hogy azt minden ember megtekinthetvén, fölüthetvén, belőle az iparosok, müvészek s müveik iránt utasitást merithessen. – Hasonló intézkedés fogott ez lenni, – mellyet az iparegyesület nálunk, az „iparköri utasitó” röplapjainak kiadásával létesitett, – talán félévig igen jó sikerrel folytatott, – s hogy azóta és szakadatlanul nem folytat, valóban sajnálandó. – S hogy fogadtatott a belga kormány ez inditványa?
1291Lehetlen volt az óványok birtokosait arra határozni, hogy bejegyezzék magokat. S mi okból? A dolgot bizonyára igy kell magyarázni. A kis iparos fél azon találmányra, melly kenyerét adja, fölhini a közfigyelmet, még inkább fölgerjeszteni valamelly tőkepénzesnek kapzsiságát, ki nem nagyon fogna lenni scrupulosus, az erősebbnek, vagy gazdagabbnak jogán versenyt állitani a szegénynek ellenébe, talán végromlására.
Ez állapota, ez bizonytalan, nyugtalanitó, kiállhatlan helyzete a belga találmányosnak. S valóban többen a föltalálók közül meg is vallották, mikint kiállitás vagy bejegyzés által azért tartózkodnak nyilvanosságra lépni, mert félniök kell, találmányaikat, mintáikat versenytársaik előtt felfödözni. –
S e félelmöket a belga óványi törvényhozás el nem enyészti. Mert szerencsétlenségre az óványi törvények óltalma elégtelen, áltató, romlasztó. Az utánzó ipar Belgiumban korlátlan birtokában tartja a müipari, a müvészeti és irodalmi mezőt. Az értelmesség minden teremtése valóságos közbirtok itt.
Igaz, van Belgiumban óványi látszat; – van a müvességi, müvészeti tulajdon biztosságának szalmaréme. De, hogy ez elégtelen, nem szükség egyebet megtudnunk, csak valjon az, ki valamelly utánzó ellen pert nyert, kiván e még másodszor is egyet nyerni, vagy megtudnunk, hogy, ha ki egy illyen pert vesztett, nagyon fél e másodszor is merni egy utánzási vétséget. –
Nem igy van ez Angliában. Minden, az utánkészités, vagy hamisitás vétkén marasztott egyén tönkre van juttatva, bár mi jó helyzetben volna is. Nem ötven franknyi birság az, mellyre, mint Belgiumban van, büntetik az illyet Angliában. Az angol birónak szabad e részben az egész mező, kárpotlásul rendszerint annyit, s milliókat itél meg, mennyivel csak a vétkes bir. – Az angol igazság minden utánkészítőnek, hamisitónak nevét kérlelhetlenül kitörli az iparüzési lajstromból. Ott a találmányi s bélyeg-tulajdon inkább tiszteltetik mint az ingatlanok tulajdona. Ez az, mi a tőkepénzeseknek annyi bizodalmat ád, mi a föltalálókba, uj iparágak meghonositóiba, különféle iparos vállalkozókba anynyi bátorságot önt, – mig Belgiumban e biztosság hiánya elbátortalanitja a kis, ugy nevezhető családi ipar sokféle ágait. –
Ime, a tények és azoknak okszerü magyarázata, mik elég kiáltólag tanusitják, hogy a hozott óvány-törvények szigoru kezelése, mi elkerülhetlen szükséges, s mi parancsolólag kivánatos e törvényeknek magoknak meghozatala is.
Hraczky.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
