Igazságot kivánunk mi is a termesztők s iparosok jelveiben.
Sopronyban a M. OO. és és T. V. gyülekezetének gazdasági szakosztálya panaszt, méltó panaszt inditott meg a sopronyi borkereskedők azon visszaélése ellen, miszerint ők „a legsilányabb borból saját pinczéikben gyártják legnevezetesebb hegyeink aszuborait s árulják a nélkül, hogy árjegyzékeiken (s jelveikön) a mesterséges készités meg lenne emlitve.” – Péterffy ur, ki e visszaélést megismertette, az ebből eredő károk elháritásaul inditványozá, hogy „kéretvének 1292meg a megyei és városi hatóságok annak eszközlésére, hogy jövendőben a kereskedők a hazában s külföldön szétküldendő árjegyeiken (s jelveiken) tegyék ki világosan pseudo – tokaji, ménesi s más aszuboraik mesterséges gyártását, mi által az, ha tovább is fenmaradna, az ipar körébe tereltetnék, következőleg az ellen kifogása senkinek sem lehetne.” – Maga a szakosztály az e „visszaélés ellen intézkedő lépések szükségét elismervén” – „forró ohajtását fejezé ki, vajha mi előbb szigoru törvények hozatnának, hogy a nemzeti kereskedés hitelének s a termesztő közönségnek rovására illy egyesek által elkövetett visszaélések, miket sem a philanthropia, sem a jogosság tekintetéből helybenhagyni semmikép sem, de kárhoztatni lehet, megszüntessenek.”
Jelen voltunk a magyar gazdasági egyesület közgyülésén, midőn H. J. ur, királyi helytartósági tanácsos, ő nga mint a sopronyi gazdasági szakosztálynak, ha nem csalatkozunk, egyik elnöke, e borgyártási visszaélésről szólott; ő nagysága azt, hogy a gyártott borok illető üvegeik jelvein, nem gyártott boroknak, hanem „tokaji, vagy ménesi biroknak neveztetnek, s igy ezen hegyek valódi terméseikint árultatnak, saját részéről is visszaélésnek bélyegezte, s ezért azt inditványozta, hogy a nm. kir. helytartó tanácshoz intézzen az egyesület fölirást, kérvén e visszaélésnek, kormányszéki intézkedések által leendő eltiltását. A közgyülés e nézetben s inditványban, minden ellenkezés nélkül osztakozott s a javaslott fölirást megtétetni határozta. Azóta talán már meg is készült, föl is küldetett.
Mind ezek ellen semmi kifogásunk, sőt a gazdasági egyesület e határozatához magunk is hozzájárultunk, ohajtjuk is, legyen kivánt sikere s mi előbb.
Hanem egy észrevételünk van.
Igaz, hogy nagyon méltán neheztelhet a tokaji, ménesi stb. bortermesztő, midőn jeles terményét rosz gyártmánynyal cserélik föl, s ennek alávalóságával költik veszett hirét az ő termésborának. Igaz, a vásárló közönség is méltán csalatottnak panaszolhatja magát, midőn termés-bor helyett gyártott kotyvadékot vétetnek meg vele a csempes borgyárnokok. – De kérjük alázatosan, nem hasonló helyzetben vannak e a magyar ipar baráti, s a magyar ipar vállalkozó gyárnokai s mesteremberei akkor, midőn majd a külföldi gyárnokok, majd a belföldi kereskedők külföldi készitményre is rá bigyesztik egyik vagy másik magyar gyár firmáját vagy csak e jelvet, magyar készitmény, honi gyártmány stb.?
Nem akarunk panaszolni az iránt, hogy ez, az előbbinél semmivel sem menthetőbb visszaélés elnyomására eddig nem történt semmi. Hanem örvendetes biztatással kecsegtetjük magunkat, hogy folytában a magyar gazdasági egyesület emlitett határozatának, a productio jelveivel üzött viszszaélések nemcsak a gazdasági, hanem a műipar körében is figyelemre fognak érdemesitetni.