NÉMETORSZÁG.
NÉMETORSZÁG.
Frankfurt. A pünkösdi innepek elmúltak, s Németország’ képviselői ismét helyet fogtak szent Pál’ templomában. A bal oldal in corpore, talán az egy Venedey’ kivételével, ki ugy látszik, semmiféle vezér által sem engdi magát disciplináltatni. Mannheimban volt az öreg Itszteinnál, a leendő német respublica ezen Dupont de l’Eure-jénél, s aztán egy kis diadalmenetet tartotta Pfalzban, hol a mint helyről helyre érkeztek, a férfi népesség „Ehrentrunk”-kal kinálna meg őket, s az asszonyok nemes elszántsággal a’ nap’ égtő sugárainak tették ki magokat, a szónokok fölibe tartván napernyőiket, s legyezőikkel hűs fuvalmakat árasztván rájok. Nem csoda, hogy egészségben tértek vissza, de Hecker nem volt közötük. Ez nagy baj. Baj ő rájok nézve, mert a jelen viszonyok között minden pártnak, de legkivált a politicai ideált megközelitni akaró respublicai pártnak csak az lehet vezére, kiben a mens divinior villámok és menydörgések között nyilatkozik, s Blum és társai, kik Heckert pótolni akarják, lángész helyett csak ügyesen combináló elmét, erélyesség helyett csak kitűrő munkásságot, játszi merészség helyett csak nehézkes dacot nyertek a természettől. De hogy Hecker magát genialis könnyelműségében tehetetlenné tette az egész Németországra, mindnyájunkra nézve is baj. Ő, ha közöttünk ülne, időről időre megmegrázná a Paulskircheben tompa súllyal ránk nehezedő atmospherát, mellyet professorok és régi stylusu mindenféle tisztviselők az iskolák és hivatalszobák’ gőzéből fölünkbe szőnek; ő azon szeretetreméltó lovagiassága által, mellynek köszönheti, hogy a magánéletben egyetlen egy ellenséges sincsen, tanácskozásainknak mind elevenebb, mind nemesebb hangulatot fogna kölcsönözni, olly valamit, mit sem Blum’ cynicus népiessége, sem Lichnovszkynak mágnási piquantsága nem pótolhat ki.
A dolgok’ ezen állapotában a siker után esengő honfiank szeme csak a bal centrum felé fordul reménynyel és bizodalommal, s mindenenk felett Gagern felé, ki elnöki székén, hova őt a gyülekezet csaknem egyhangúlag emelte, természetesen nem vetheti szónoklatának súlyát a hullámzó terembe, de ki eddiglen, valahányszor ollas kérdések merültek fel, mellyeket a jobb oldal örömöst zátonyra juttatott volna, mindannyiszor ügyes és bátor pilotául szolgált azoknak, kik az összes német nemzet’ souerainitásának lobogója alatt diadalmasan vívtak meg velök. Hogy Gagern a német egység’ létesitése felé nem csak törekszik, hanem hogy ennek közel elérhetését is bizodalommal reméli, arra legnagyobb bizonyság azon körülmény, hogy a hessen-damstadti minister-elnökségről lemondott, mihelyest a nemzeti gyűlés’ elnökének megválasztatott. Neki egy belső szózat mondja, hogy rá az összes német birodalom ministeriumának elnöklete vár, s mi részünkről nem kétlünk, hogy azon hatalom, mellyet gyülésünk’ többsége néhány hét mulva a német birodalom feleltti ideiglenes országlással begbízand, részéről meg Gagernt fogja a ministerium’ alakitásával s a mi önöket magyarokat közelebbről érdekli, a külügyek’ vezetésével megbízni. Ha ellenkezőleg cselekednék, oll kormányt alakítana, melly huszonnégy órára sem volna képs neki a paulskircheni többséget biztosítani.
Milly formába fog alakittatni ezene ideiglenes kormányzói hatalom, ezt önnek még most meg nem írhatom. Most folynak iránta a parliamentben a viták. A bizottmány, melly ezen tárgyban véleményadás végett ki volt küldve, beadta jelentését, melly szerint a német 38 hatalmasságok három egyént neveznének ki, kik a parliament által szótöbbséggel, de discussio nélkül, erősíttetnének még. Egyet Austria, a másikat Poroszország, a harmadikat Bajorország, a többi kisebb hatalmasságokkal együtt neveznének. A parliamentnek hatalmában áll egyiket vagy másikat vagy mindhárom kijelöltet is elvetni.Alakittatván e szerint a kormány, melly Németország’ egységét képviselné, mint soverain végrehajtó hatalam nevezne ki ministereket, kik felelősök lennének az összes német parliamnetnek.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
