Frankfurt. A pünkösdi innepek elmúltak, s Németország’ képviselői ismét helyet fogtak szent Pál’ templomában. A bal oldal in corpore, talán az egy Venedey’ kivételével, ki ugy látszik, semmiféle vezér által sem engdi magát disciplináltatni. Mannheimban volt az öreg Itszteinnál, a leendő német respublica ezen Dupont de l’Eure-jénél, s aztán egy kis diadalmenetet tartotta Pfalzban, hol a mint helyről helyre érkeztek, a férfi népesség „Ehrentrunk”-kal kinálna meg őket, s az asszonyok nemes elszántsággal a’ nap’ égtő sugárainak tették ki magokat, a szónokok fölibe tartván napernyőiket, s legyezőikkel hűs fuvalmakat árasztván rájok. Nem csoda, hogy egészségben tértek vissza, de Hecker nem volt közötük. Ez nagy baj. Baj ő rájok nézve, mert a jelen viszonyok között minden pártnak, de legkivált a politicai ideált megközelitni akaró respublicai pártnak csak az lehet vezére, kiben a mens divinior villámok és menydörgések között nyilatkozik, s Blum és társai, kik Heckert pótolni akarják, lángész helyett csak ügyesen combináló elmét, erélyesség helyett csak kitűrő munkásságot, játszi merészség helyett csak nehézkes dacot nyertek a természettől. De hogy Hecker magát genialis könnyelműségében tehetetlenné tette az egész Németországra, mindnyájunkra nézve is baj. Ő, ha közöttünk ülne, időről időre megmegrázná a Paulskircheben tompa súllyal ránk nehezedő atmospherát, mellyet professorok és régi stylusu mindenféle tisztviselők az iskolák és hivatalszobák’ gőzéből fölünkbe szőnek; ő azon szeretetreméltó lovagiassága által, mellynek köszönheti, hogy a magánéletben egyetlen egy ellenséges sincsen, tanácskozásainknak mind elevenebb, mind nemesebb hangulatot fogna kölcsönözni, olly valamit, mit sem Blum’ cynicus népiessége, sem Lichnovszkynak mágnási piquantsága nem pótolhat ki.
A dolgok’ ezen állapotában a siker után esengő honfiank szeme csak a bal centrum felé fordul reménynyel és bizodalommal, s mindenenk felett Gagern felé, ki elnöki székén, hova őt a gyülekezet csaknem egyhangúlag emelte, természetesen nem vetheti szónoklatának súlyát a hullámzó terembe, de ki eddiglen, valahányszor ollas kérdések merültek fel, mellyeket a jobb oldal örömöst zátonyra juttatott volna, mindannyiszor ügyes és bátor pilotául szolgált azoknak, kik az összes német nemzet’ souerainitásának lobogója alatt diadalmasan vívtak meg velök. Hogy Gagern a német egység’ létesitése felé nem csak törekszik, hanem hogy ennek közel elérhetését is bizodalommal reméli, arra legnagyobb bizonyság azon körülmény, hogy a hessen-damstadti minister-elnökségről lemondott, mihelyest a nemzeti gyűlés’ elnökének megválasztatott. Neki egy belső szózat mondja, hogy rá az összes német birodalom ministeriumának elnöklete vár, s mi részünkről nem kétlünk, hogy azon hatalom, mellyet gyülésünk’ többsége néhány hét mulva a német birodalom feleltti ideiglenes országlással begbízand, részéről meg Gagernt fogja a ministerium’ alakitásával s a mi önöket magyarokat közelebbről érdekli, a külügyek’ vezetésével megbízni. Ha ellenkezőleg cselekednék, oll kormányt alakítana, melly huszonnégy órára sem volna képs neki a paulskircheni többséget biztosítani.
Milly formába fog alakittatni ezene ideiglenes kormányzói hatalom, ezt önnek még most meg nem írhatom. Most folynak iránta a parliamentben a viták. A bizottmány, melly ezen tárgyban véleményadás végett ki volt küldve, beadta jelentését, melly szerint a német 38 hatalmasságok három egyént neveznének ki, kik a parliament által szótöbbséggel, de discussio nélkül, erősíttetnének még. Egyet Austria, a másikat Poroszország, a harmadikat Bajorország, a többi kisebb hatalmasságokkal együtt neveznének. A parliamentnek hatalmában áll egyiket vagy másikat vagy mindhárom kijelöltet is elvetni.Alakittatván e szerint a kormány, melly Németország’ egységét képviselné, mint soverain végrehajtó hatalam nevezne ki ministereket, kik felelősök lennének az összes német parliamnetnek.