AUSTRIA.
AUSTRIA.
A Const. Blatt aus Böhmen a magyar bonyodalmakat tárgyalva, következőleg nyilatkozik: Buda előtt, ugymond, nemcsak Magyarország, egész Austria sorsa vívatik ki. Ha a magyarok győznek, akkor Kossuth politicája, hogy Magyarország Németország határszéleinél kezdődjék, egy lépéssel közelebb volna valósulásához; ha a horvátok győznek, akkor a déli szlávok feltámadási órája ütött, akkor Austria existentiája meg van mentve; ha a camarilla győz, melly a nemzetiségi pártokat mint öntudat nélküli eszközöket alkalmazza kölcsönös megsemmisitésökre, akkor szabadságunkon mély seb üttetett, de egyszersmind Austria is odavettetett romlásának. Elmondva továbbá, nem vetkezhetvén le a czikkiró szláv egyoldalu nézeteit, hogy a magyarok a kivívott martiusi szabadságokat kirekesztőleg csak magoknak akarák elsajátítani, minden tekintet nélkül a horvátok szabadalmaira és az északi szlávok ősi historiai jogaira; roszalván az austriai kormány tétovázó politicáját, melly szerint a mármár győzelmes Jellachich ismét Lamberg alá helyeztetik, azt egyenesen a nép ügye árulójának mondja. Mert ugymond, midőn északon ugyanazon cs. kir. seregekkel mészároltatja le a tótokat, kiket délen a horvátok segítségére rendel, czélja nem lehet egyéb, mint a magyar had és pénzügynek az austriaivali összekapcsolása; megrémitvén pedig a magyarokat, a többi szabadságvágyó népeknek odavet konczúl némi concessiókat.
Igy állván a dolgok, kiket kelljen inkább sajnálni, az existentiájokban megtört magyarokat, vagy az annyira megcsalt szlávokat? a puszta eszközzé lealacsonyított Jellachichot, kiről már a legközelebbi jövő itéletet hozand, vagy a szegény katonákat, kik az egymással ellenkező parancsok fölött eszméletöket s bizalmokat vesztik el? A magyar bonyodalmak, igy folytatja, nem tartományi ügyek, mellyek a határszéleken túl nyomtalanúl vesznek el; nem, miként nemzetiségi tekintetben a görög szabadság-háború folytatását képezik, politicailag közel viszonyban állanak a keleti kérdéshez. Miután ezeket Londonban és Petersburgban nyomoruságosan tárgyalgaták, az illető népek most magok végzik be. Itt is hosszu, véres harcz fog bekövetkezni, de határozottan dülend el. A moldvai és oláhországi események és a szerbeknek a magyarok elleni harczai közt sok rokonság van. Bármiként egyenlíttessék is ki ezen összeütközés, még annak nem lesz vége. Csak a helyet fogja változtatni, s észak helyett délre – Törökországra forduland. Az aldunai viszonyoknak meg kell változni, s a jelen harczok ezen változás kezdete. S illy világhistoriai eseményeknél mit tehet egy cabinet cselszövénye, mit a világ szelleme irányában a reactio károgása.
– Dalmatia. Az oct. 4-én Dalmatiából Triestbe érkezett gőzös „Il Dalmata” hirét hozta egy Cattaro vidékén kitört borzasztó zendülésnek. A lázadók 1500 montenegroiakkal Zuppa körül szétverték a rendes katonaságot. Ez sept. 29-én talán épen azon órában történt midőn a horvát rablók leágyúztattak. Oka e lázadásnak a dézsma behajtása volt. Gricé Kreishauptmann a nép által felkonczoltatott; a még életben maradt katonák Cattaroba szöktek. Szökik mindenki a ki csak teheti, mert a bőszült tömeg rabol, gyilkol s nem kimél senkit. A nevezett hajón két montenegroi tiszt is érkezett Jellachich segitségére Zágrábba indulandó. Kissé elkéstek!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
