Páris, sept. 19. az 1792-ki köztársaság születési ünnepének tiszteletére nagy banquet adatván, Ledru Rollin igen kemény, de tagadhatlanúl sok igazat magában foglaló beszédet tartott. Hosszasan fejtegetvén a köztársaság hivatását, s azon socialisticus eszközök életbe léptetését, mellyekkel a democrat köztársaság is tartozik a nép bajait, s főleg a szegényebb osztály sérveit orvoslani, keserű kifejezésekkel élt a mai állapot ellen, tagadá, hogy a köztársaság még valamit tett volna a nép javáért. E kihívásra a „bien public” – köztudomás szerint, Lamartin lapja – sept. 27-én egy czikkben válaszolt, mellynek rövid kivonatát közöljük. – Mindenek előtt hibáztatja Ledru Rollint, hogy az ország jelen izgatott körülményeit ujabb keserűséggel tetézi, itélethozásra alkalmatlannak mondja az időt, midön a köztársaság csaknem egyedül azzal van elfoglalva, miként csillapítsa le a juniusban fölzaklatott szenvedélyeket, s állítsa vissza a kellő nyugalmat. – Helyesli a Ledru Rollin által elmondott kötelességek teljesítését, a szegény nép fölsegélése, a munkarendezés stb. iránt, de valósításuk magát a vagyonosb osztályt illeti. – A netaláni egyetemes háború, vagy Németországnak forradalmi megrohanása bizonyára csak megtizedelte, de nem gazdagította volna meg a népet. – A kényszeritett kölcsön, a conventio tönkei, a megparancsolt értekű papirpénz özöne stb. szinte csak számkivetették volna az országból a vagyonosságot. – A birtokos osztály elleni vádoskodás, s a köztársaság ollyatén kitüntetése, mintha az emberiség javaiból kitagadottak bosszuállója lenne, sem a közegyetértést elő nem segíti, sem a tulajdont nem biztosítja, sőt a munkás osztálynak sem nyujt vigaszt és reményt; csak az egész ország kárára történik az egész. – Mást az egyetértésnél nem lehet, nem szabad akarni; s az egyetértés egy a februari forradalommal, melly egyedűl fog megállhatni, s mellyért egyedűl lesz kész Francziaország mindent megkisérteni stb. – E czikk – mint látszik – sehogy sem vág Ledru Rollin vádja elevenére, s habár a franczia zavaros viszonyokat teljes figyelembe veszszük is, csakugyan nem lehet sok vád alól menteni a jelen kormányt, mellyel ennek csökönyössége miatt a szegény nép sorsa javitása iránt viseltetik. Sőt néha a kormány egyes tagjai iránt viseltető minden rokonszenv s tiszta jellemökbe helyzett bizalmunk mellett is, alig tudunk fájdalmas érzetünkön erőt venni, midőn olly rendeleteket, minő péld. legujabban az, hogy a kormány a házasság elválási szabadságot akadályozni vagy ép eltörleni akarja. Ha ki azt gondolja, hogy Francziaország boldogságára elég már a köztársasági kormányrendszer, s nem kell mélyebben beavatkoznia a szegény nép sorsa javitásába, vagy a gazdag és vagyontalanok közti éles érintkezések kisimíttásába, az rémítőn csalódik. Francziaország jelenleg már túl van az egyszerű köztársasági alapokon, mellyeken magát talán még 1815-ben igen kényelmesen érezhette volna; – ő egy uj initiativát kezd az emberiség történetirásában, s ha ennek igazságos követeléseit a democrat köztársaság teljesítni nem akarja, ujabb, s talán az eddigieknél véresb zavarok előestéjén áll!
– Paris. Nemzeti gyülés. A sept. 29ki ülésben az alkotmány vitatása folytattatván, a 29-ik czikk, melly szerint a képviselők választása megyénként, s a kerület fővárosában történjék, hosszasb vita után elfogadtatott. Némellyek községekként ohajtották volna, nehogy egyetlen polgár is akadályoztassék joggyakorlatában, de a nagyobb rész ezáltal a községi szellem túlnyomóságától félvén az országos érdekek fölött, a szerkezet elfogadtatott. Hasonlókép a 30 cz., hogy a képviselő ház 3 évre választatik, s egészben nyittatik meg. Ez ülésben Bouvignier s Ledru Rollin keményen kifakadtak a kormány lassukás, s alattomos külpoliticája ellen, és nem sokára interpellatio fog történni Olasz és Németország iránt.
– Sept. 30-kán a toulousi vendéglés miatt zavaros ülés volt. – E városban t. i. az 1792-ki köztársaság emlékünnepére tartott banquett egészen a veres köztársaság szellemében történt. Nemcsak a vendéglő terem, díszitmények sat. veres szalagokkal voltak ékesítve, de előre már olly programm közöltetett róla, melly a munkásokat a jelen democrat köztársaság ellen izgatta, s a nemzeti gyülést szűkkeblüséggel vádolta, mivel a munkajogot nyilván nem irta be az alkotmányba. Ebéd közben a maire poharat emelvén a nemzeti gyülés egészségére, annak „veszszent” kiabált a tömeg, a Cavaignacra tett köszöntést pedig lepisszegte. Estve a várost sűrü tömegek özönlék el, s káromolva a nemzeti gyülés fukarságát, a kormány rosz akaratát, Maratot, Robespierret, Barbést, s a nyaktilót élteték, halált kiabálva a gazdagokra stb. – miután pedig e lázadási ünnepélyen a városi hatóság képviselői is részt vettek, Denjoy kérdést intézett a belügyministerhez, miért engedé meg ezeket ott megjelenni? – Senard a dolog részleteiről nem levén tudósítása, vizsgálatot igért tétetni. Lamoriciére nyilvánitá, hogy ő a katonaságot a részvételtől eltiltá. A feleletekre keletkezett szóváltásból igen keserü vita támadt s többszöri félbenszakasztás s rendre igazitás után folytonos ingerültség közt mondatott ki a napi rendre térés. – A toulousi eset nagyobb figyelmet édemel, mintsem azt egyes tartományi város jelentőségéből megitélhetnők. A mozgalom egyetemes veszélyességére nagy befolyással bir a szegényebb nép közt elhintett bizalmatlanság s félszeg követelések teljesítése utáni vágy. Tagadhatatlanúl igaz, hogy a köztársaság – ha állandó akar lenni – többnemü igéretet valósítni tartozik a szegény néposztály irányában; s az is igaz, hogy a nemzeti gyülés vagy Cavaignac is, tulságos félénkségből legtisztább következményeit is mellőzik a democratiának, azon balfogalom miatt, hogy engedékenységök gyengeséget árulna el, és a népet mind több többre, egész a communismusig ingerlené. Ez hamis beszéd, nagy tévedés, s veszélyt hozhat a köztársaságra. Toulousera magára pedig annál veszélyesb e mozgalom, mert köztudomás szerint a nagy számu proletar sereg ellenében egy gazdag és a királysághoz szító kereskedői s nemesi osztály állván, a harcz kétszeresen vérengző lehet.