HITELES TÁBORI TUDÓSÍTÁSOK.
HITELES TÁBORI TUDÓSÍTÁSOK.
Pest, dec. 3-kán. Vannak emberek, kik különös napi munkájuknak tüzték ki a hamis balhírek terjesztését, és ekkint a közönség félénkebb részének rettegtetését.
Ezen balhirmondók szerint felsődunai hadseregünk már Pozsonyt oda hagyta, s Mosonyba, sőt Győrbe vonúlt volna.
Hivatalosan tudósíttatik a közönség, hogy mind ezen álhírekből egy betű sem igaz.
A fő hadi-szállás folyvást Pozsonyban van, fog-e változni vagy nem, az a hadimunkálatok titkában van; s a mint ott léte a kérkedő ellenség betörésének eddig gátott vetett, úgy ha változni fog, hazánk biztosságára s az ellenség kárára fog változni.
Jelenleg nem változott; ellenben vitéz seregeink csaknem mindennap lélekzetben tartják, apróbb csatázásokkal, az ellenséget, s mindezen csatázásokban seregeink még mindig győztesek voltak.
A közönség már tudósítva van, hogy Simunich Nádas táján megtámadtatván, annyira visszanyomatott, hogy Jabloniczről, sőt Szeniczről is hátravonúlt.
A dévén-ujfalusi híd elégetéséről a közönség szintúgy tudósítva van.
Legközelebb dec. 1-ső napján következők történtek:
Kosztolányi Móricz alezredes, reggeli 5 órakor, az ellenségtől megszállott Magyarfalvát, kitűnőleg derék tiroli gyorslövészeink századával, a veszprémi zászlóaljjal, Eszterházy zászlóaljának 3, s a 46-ik honvéd zászlóalj szinte 3 századával, az 5-ik gyalog fél üteggel, s két szakasz Würtenberg huszárral ostrommal támadta meg, s az ott tanyázott ellenséges Reisingerféle zászlóaljat, és egy osztály Kreszféle könnyű lovast részint kiverte, részint elfogta s kipusztította; s még az ellenség a Morva vize túlpartjáról 12 ágyúval, a falu és híd közti töltésre 3 egész óráig folyvást ágyúztatott, vitéz seregeink az átjárásokat torlaszokkal elrekeszték, 10 órakor utánuk jött ugyan ellenséges 6 ágyú, s két lovas osztály, kik folytonosan ágyúztak, de meg nem támadtak, s Lák és Magyarfalu közti hidat szétbontatván, az ellenség előre nyomúlhatott.
Különösen kitüntették magokat tiroli gyors lövészeink egész századja, s mindenek felett derék századosa Szöll, seregeink egyik dísze, s az egész tábornak méltán becsűlt bajnok kedvencze. Továbbá Kayn Lajos, Eszterházy zászlóaljbeli százados, vitézei nagy részével, Krausz Ede veszprémi önkénytes főhadnagy, és Würtenberg huszár ezredbeli Tomsdorf százados.
Két ágyúlőszer-kocsi, 2 lónak elvesztése, s háromnak megsebesűlése miatt, a többitől elmaradván, annak megmentésében Kosztolányi Péter százados, ki a veszprémi önkénytesek 5ik százada kevés emberével, s nehány gyors lövészszel, kitűnő elszántsággal működött, mire azokat Kosztolányi Károly százados, ugyanazon zászlóalj 2-ik századabeli 12, és Eszterházy zászlóalj nehány önkényteseivel, folytonos gránát és kartács tüzelés közben, az előnyomúló ellenség elől kiszabadította. Részünkön 10 vitéz halt meg dicsően a hazáért, 16 megsebesűlt, ló meglövetett 3, sebesűlt 3. Az ellenség részén halott 45 ember és 10 ló. Egy hadnagy, és 59 legény elfogatott.
Köpcsénynél pedig dec. 3-kán következők történtek. A pamei lakosoknak szőlőik Edelsthalban vannak. Egy oda való lakos átkocsizott Edelsthalba egy pár hordó bort hozandó magának. Egy csapat horvát czirkálótól megtámadtatott, mint hogy ezek egyebet sem tudnak, mint rabolni. Pahy huszár tizedes az előőrsön levő embereivel az ellenséget megtámadta, megfutamtatta, s az elrablott bort tulajdonosának visszaszerezte. Erre az ellenség alarmiroztatva, egy pár száz gyaloggal, s 200 vasas lovassal előőrseinket megtámadá, de másfét órai csatázás után Tessin huszár kapitány által Prellenkirchen felé visszaűzetett.
Igy folyik a dolog Pozsonynál. Lelkes seregünk vigan van; mert hol itt, hol amott mindig szól az ágyú; a vitéz katona eme symphoniája, mint a fővezér nevezi.
E közben felső dunai seregünk mindig folyvást erősíttetik. A legközelebb múlt napokban is 5600 gyalog (két zászlóalj Sándor gyalogság, a 39-ik honvéd zászlóalj s különféle zászlóaljak kiegészítésére 2000 honvéd) nem különben egy egész ezred huszár bocsáttatott Görgey tábornok dispositiója alá.
És igy – ha Windischgrätzet, s azokat, kiknek eszköze – lelkiismeretök sugallata, s az isten boszúló igazságátóti félelem zsarnoki hódítási terveitől vissza nem képes tartóztatni – ám hadd jőjön; olly fogadásra talál, minőt érdemel.
Ágyúinkra, mellyek gyors öntésben vannak, e jelszót önteté a honv. bizottmány elnöke: „Ne bántsd a magyart.” A ki bántja, meg fogja bánni. – E nemzet lelke mélyében, legszentebb érzelmeiben istentelenűl megsértve, erejének érzetére ébredett – a batalliónok úgy állnak fel, mintha a földből bujnának – s nem kényszerített zsoldos nép, nem az önkéni parancsainak eszköze, hanem hazafi. Lelkesűlt a hazaszeretet szent érzelmétől. Egyről egyig kész vérével őrt állani ez elárúlt nemzet szabadságaért. – S e lelkesűlt nemzetet igaz ügyében az isten nem hagyhatja el. Különben nem volna az igazságnak istene. Tehát csak hadd jőjön az a Windischgrätz – ha nem szégyenli egy Jellachichnak szerepét. – „Elvárjuk” szokta Görgey jelentéseinek végén mondani; és közben közben nem várja bíz ő, hanem felkeresteti, és körmére veret. – Szinte köszönettel tartozunk az ellenségnek, hogy gyakorlatban tartja vitézeinket. – Öröm látni, mivé lett pár hét alatt Görgey keze alatt ez a derék sereg.
Perczel tábornokunk, a győzelemnek gyermeke, ki még minden csatában győzött, s most legközelebb ismét „respect”re tanítá az ellenség ágyúit, szintúgy nevezetes erősítéseket kap folyvást a kormánytól. – Ő ugyan nem hagyja az ellenséget pihenni. E napokban sürűdik a levelezés közte, s a kormány-elnök között. – Valami készűl – úgy látszik – de az elnök nem szokta előre a terveket kibeszélni.
Igy e napokban ismét az alsó táborból láttunk tábornokokat, s törzstiszteket az elnöknél egymást fölváltani. S kurirok röpkedtek lefelé, s a mi ennél több, négy új zászlóalj, s a csinos lengyel legio, s a Lehel huszárok, s uj meg új batteriák és tömött szekér kartácsgolyók, shrapnelek szálltak vasúton, gőzhajón, szekereken lefelé; holmi 60 fontos haubiczokat is láttunk, és holmi 18 fontos aprólékokat. – Aligha ujságot nem hallunk, még pedig jót.
Pulszky alezredeshez is több bateria ágyúk küldettek; s oda és Marmarosba az uttorlaszokhoz töltsérpuskák, s batallionok kaptak parancsot bizonyos helyeken magokat összepontosítni, Szintay pedig ugyancsak dolgoztat Munkács sánczain, melly munkára a nép örömmel tódúl ezerenkint, s mig a remegtetés madarai csak ugy huhogják a gallicziai betörést, Beregből a határszélről egy pár száz önkénytes száll szabadakaratból Perczel táborába, s Szintay a felesleges újonczokat Pestre küldi. Bizony nem jőnének, ha otthon baj volna. – Ugy látszik, megköszönik amott Gallicziában, ha mi nem megyünk oda, nem hogy ők jőnének. – Ki tudja? – Azonban kell, hogy ébren legyünk, ne nagyítsuk a vészt, de ne is kicsinyeljük. – és ébren van kormányunk, ébren a nemzet.
Isten bocsássa meg bűnünket, de látván nemzetünknek elhatározott akaratját hazánk megmentésére, és látván a kormány intézkedéseit, néha már szinte kivánni kezdtük, hogy egyik vagy másik bitor ellenség merjen bejőni az országba, mert, ha bejő, okvetlenűl megsemmisíttetik; találand elől és oldalt vitéz seregeket, a szabadságnak bajnokait, találand az élelmi szereknek eltakarítása következtében maga előtt éhséget, háta megett pedig a felkelt nép ezernyi ezereit találandja, s összeroskadasd a nemzet méltó haragjának súlya alatt.
Ugy látszik ez legelsőben Urbánon fog teljesedni.
Kolosvárnak gyalázatos elvesztése tudva van.
Tudva az is, hogy Katona Miklós Dézsnél szégyenletesen megveretett. Ennél valami gyalázatosabb alig történhetett.
De midőn szégyent, gyalázatot említünk, kétszeres kötelességünk megadni az érdemnek, a hősies elszántságnak a kellő méltánylatot.
És mi tisztelettel hajlunk meg a bécsi aulisták magasztos vitézsége előtt. Egyező minden hír, s elnökünk szájából is hallók, hogy ezen kis csapat mindenik egy-egy rettenthetlen oroszlán, s együtt olly szolgálatot tettek rettenthetlen maga-tartásukkal, midőn ezerek gyáván megfutamodtak, hogy sok ezer ember a 60 főnyi bátor csapatnak köszönheti meg menekedését a veszélytől, mellyet rosz dispositiók és gyávaság által magára vont.
Hasonló tisztelettel hajlunk meg a Vilmos-huszárok csapatja előtt. Ezen felkent bajnokai előtt a hazaszeretetnek, a szabadságnak, kiket a hon megmentésébeni részvétvágya vezetett ezer veszély közt haza, s kik e magasztos ösztönnek, az ottani sereg általános bomlása közt is, olly dicsőségesen megfeleltek.
És méltánylattal említjük a zemplényi lovasokat, s a szathmári derék önkénytes századot is.
De a többi!! – no de nem kell csodálkozni. A nemzetőri ínstitutio még reá nem ért kifejlődni; majd eljő ennek is ideje s leszen hatalmas támasza nemzetünk szabadságának; most még ritka helyütt való az ellenség elé.
Elég az hozzá, hogy szétfutott, s Urbán az érdeme nélkűl nyakába hullott győzelemtől elvakíttatva Gorbóig jött, minek hírére seregünknek Nagy-Bányára vonúlt maradványai 16 ágyúnkkal, mellyeknek nagy száma nincsen arányban ezen seregmaradványnyal, jónak látta a biztosabb szellemű Szatmár felé vonúlni.
Nem csodálkoznánk, ha Urbán ennek hírére Nagy-Bányát megszállaná, s az Kolosvár szerepét ismételné.
De ha már ennyire mentek a dolgok, kivánjuk Urbánnak ezen vakmerő elbizakodást. – Hadd jőjön, ha veszni akar, szállja meg Nagy-Bányát, mint Rott megszállotta Pécset, Szatmár lakossága nem fogja sajnállani a nehány napi szenvedést a hazáért, mint a baranyiak nem sajnállották, és jósolni merjük, Nagy-Bánya vidéke Urbánnak sirja leend.
Általában ezek az erdélyi dolgok szintolly különösek, mint botrányosak. Erdély magát a színlett erő mysticus fényébe takargatá; hallottunk nagy szavakat, miként Erdély nemcsak elég erős magát megvédeni, de még ide is, ki tudja, mennyi erőt nyújtani. S mi lett belőle? Igaz, hogy nincs tartomány, hol annyi árulás, annyi párt-törzsönködés, annyi kicsinyded érdekharcz működnék a haza vesztén, mint épen ott. Ki hallott esetet a kolosvárihoz hasonlót? Ki hallotta, hogy egy főváros küldöttei órákig keressék az ellenséget, mig meglelik, hogy megkérjék, méltóztassék a várost elfoglalni.
No de igy kellett jőni. Erdély dolgainak a lehető legroszabbá kellett érniök, hogy jóra fordúljanak.
Már most a dolgok rosz oldala Erdélyben elérte tetőpontját, nincs többé mystificatio; tudjuk hányadán vagyunk; s magunk erejének biztos tényezőire támaszkodva, pár hét alatt Erdély mentve lesz.
Bem tábornok már elment a felső erdélyi hadsereg vezérletét átvenni. És megyen egy országos commissio, intézkedni a multak bűnei s hibái felett. Az anarchia helyébe organisált rend és fegyelem, a bizonytalan erő helyére biztos erő lép.
Mi az eredmény felett nem kételkedünk.
A kormány egymás után alakítja s küldi oda rendíthetlen batalionainkat. A mint halljuk, a tegnap ide érkezett harcz-edzett 4-ik honvédzászlóalj és a Sándor gyalogság egy zászlóalja is vasúton, szekereken Szathmárnak van rendelve, mint szinte a Coburg huszárok egy része is.
Győzelem legyen, győzelem lesz útain.
A nemzet pedig fontolja meg, hogy az ellenségnek egy két statióra bevonúlása még nem országvesztés, sőt, mint Jollachichnál, Rottnál láttuk, az ellenségnek bizonyos veszedelme. Urbánnak is sírja Nagy-Bánya tája leszen; s mig ő ott elvész, háta mögött Kolozsvár ismét kezünkben lesz.
De Szatmármegye tegye meg kötelességét. E nemzet senkinek félelme miatt nem tűrend kötelesség-mulasztást senkitől. Baldaccinak perbe fogatása elrendeltetett. Katona Miklós szintúgy törvény elibe állíttatik. Mindketten magok is kérték. Kérés nélkül is megkapták volna.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
