Budai polgárok beszélik, hogy nálok egy – állítólag pesti – egyén jár házalni, s kormányi megbizás előmutatása mellett fegyvereket vásárol, késznek nyilatkozván még az állodalom által a nemzetőröknek adottokat is megvenni. Ha a tény valóban igaz, bizonyosnak kell vennünk, hogy azon ember csaló, s mutogatott megbizása koholt, s így nem elég ha, polgárok, kiknek a dologról talán saját tapasztalásból van tudomások, illy eljárás ellen csak panaszkodnak: ragadják meg a gazembert, a hol lelik, s adják át a városi hatóságnak, mellynek ismét kötelessége volna, illy, vagy puszta nyerészkedésből, vagy, ki tudja milly camarillai ármányból, jogtalanúl kereskedők ellen egy kis nyomozást tenni, mert feltennünk alig lehet, hogy a városban szárnyaló hír a hatóság füleibe ne jutott volna.
– Ugyan Budán e napokban egy hazánkban meggazdagodott kereskedő hazafisága, és eszélye szép példáját adá. Visszaútasítá ugyanis a hozzá fizetésűl küldött bankjegyeket, mondván, hogy azok neki nem kellenek, s a később küldött osztrák jegyeket szivesen fogadá. E cselekedet sokkal gyalázatosabb, és súlyosabb bűn, mintsem, hogy addig, mig teljesen felvilágosítva lesz, a vádlott nevét ne kimélnők, akkor azonban irdalom nélkűl a közönség elébe állítandjuk. Mi rövid idő múlva megleend, mert azon hazafiságáról ismert férfi, kinek bankjegyei visszautasíttattak, a tényt a városi hatóságnál feljelenté, s ez reméljük, megteendi, a mit tenni kötelessége.
– A budai néptribun a hirhedt Jacobsohn, a derék Perczel Móricz seregének utójára élelmezési biztos, legújabb tudósítások szerint elsikkadt, az az senki sem tudja, hová lett. Ellene rémítő sok, és nagy a panasz, még az is, hogy Jellachichnak kenyeret adott el. A egészet csak azért említjük, hogy lássa budai polgártársaink többsége, kit választott vezérűl, s okúljon megcsalatásán. Nem kell az olly embernek hinni, kinek multában a becsületesség semmi garantiája sincs. Δ