A NÉPJEGYZŐKHÖZ.
A NÉPJEGYZŐKHÖZ.
Tiszttársaim, hozzátok szólok! Az absolutismus korszakában, mellyből most bontakozunk ki, csekély hatáskör jutott nekünk, kik a néppel folytonos érintkezésben vagyunk. Azt hitte talán e szörny, hogy ha bilincseket köt a nép vezetőire, ezek arra fogják azt kormányozni, merre a zsarnokság parancsolja. De bizom a nemzetek istenében, csalatkozott.
Azonban most félre a panaszokkal! Vívjunk ki magunk magunknak tágabb hatáskört, és ha az igazság szent ügye győz, nekünk is fölvitel a függetlenség hajnala. A haza mostani perczei komolyabbak, hogysem most, midőn tennünk kell, követelésekkel álljunk elő.
A papok, kik eddig a mienknél tágabb hatáskörrel bírtak, többször föl voltak szólítva, hogy a népet, kötelességökhöz képest, fölvilágosítsák és a jó útra vezessék. Rólunk eddig nem volt szó, mi ha azért történt, mert föltevék, hogy mi a nélkűl is mindent elkövetünk, hogy minden ember, ki ép kézzel, lábbal bír, ragadjon fegyvert, az árulók és zsarnokzsoldosok megsemmisítésére, az dicséretünkre válnék. De ha rólunk csakugyan ez okból hallgatott az időszaki sajtó, akkor, fájdalom, nagyon sokakban csalódott.
Mert vannak köztünk, kik nemcsak magok nem követtek el semmit a szegény nap fölvilágosítására, sőt gúnyosan nézték le azokat, kik kötelességök érzetében, bátran és rettenthetetlenűl szálltak szembe azon nyomorúltakkal, kik a „régi boldog időnek” még must is tömjéneznek. Nem mondok e kötelesség feledett társaimra átkot; elmondta azt Kossuthunk minden árulóra. Inkább lelkesíteni és kötelességtekre figyelmeztetni akarlak benneteket.
Ha az okokat tekintem, miért mulaszták el némellyek közőlünk a hazafiuság szent kötelességét, tapasztalásom után e bajnak leginkább három okát találom, s ezek: úri és papi tekintély, a nép ellenszenve és félelem a jövőtől. Mind a háromra röviden meg akarok felelni.
Az úri tekintély el van ugyan törölve papiroson, de nem egészen az életben. Sokan ármány által bizonyos ideiglenes nimbust tudnak még most is magok köré varázsolni, mi által a nép elámíttatva, inkább hisz nekik, kik jól tartják szóval, mint a valódi népbarátoknak. És ez ál-fénykör, mert a multban hozzá voltatok szokva szemöldökeik intésére azonnal bókolni, rátok is bír hatással. De ti ábrándúljatok ki, s mint férfiakhoz illik, legyetek azon, hogy a csalfény eloszlatva, a nép átlássa a valót, győzzétek meg arról, hogy ha függetlenségünk csorbát szenvedne, ismét előtünnének az alvilág ördögei, hogy készítsenek a nemzet alapja, a nép számára szolgasági rablánczokat. Említsétek meg, hogy azok után indúljon, kik érte a szabadság hajnala előtt is önfeláldozásukkal működtek, s ne azok után, kik a néppel csak azért akarnak összeolvadni, hogy a mese szerint – mint hatalmasabbak elnyelhessék.
A papi tekintély, mellyet magoknak minden vallás szolgái követelnek, nem egyéb mézes fonálnál, mellyet a néppel azért akarnak elnyeletni, hogy rajta akadjon. És e követelés mellett fájdalommal kelle tapasztalnink, hogy, némelly dicséretes egyéneket kivéve, a többiek a haza vészes körülményeiben nem feleltek meg vezetői szent kötelességöknek. Ez azonban épen ne rettentsen el benneteket, tiszttársaim, sőt inkább szolgáljon ösztönűl, hogy az ő mulasztásaikat megfeszített buzgalmatok kipótolja.
Ha a lelkész nem néplelkész, de a méhkas heréje, legyetek ti papok, és hirdessétek a szabadság evangeliumát. Mondjátok meg a népnek, hogy valamint a keresztény vallásnak, mellyet üdvözítőnek hisz, kezdetlen számtalan ellenei támadtak, úgy az új szabadságnak, e világi religiónak, ezerféle ármánynyal kell küzdenie. De a keresztény vallás első tagjai készek voltak meggyőződésökért véröket ontani, s mi ne tennők azt a szabadságért?
A szabadság szent igéinek hirdetésére nem szükséges a papolószék; társalgásban, kisebb összejövetelekben hirdessétek azokat, alakítsatok honvédelmi egyleteket, és ha erélyesen fölléptek a jó ügy mellett, vajmi gyöngék lesznek a feketéknek ellenetek fölhozott okai, és a baglyok huhogása elenyészik, ha a szabadság napjának hajnalát olly élénken fogjátok festeni, hogy a gyöngeszeműek is meglássák.
Rajta tehát, tiszttársaim, habár igénytelen tagjai vagyunk a hazának, de ha azt, mit javára tehettünk volna, nem tettük, nagy felelősség súlya nyom bennünket.
Ha igy fogtok működni, ha népet vezetni fogjátok, ti lesztek, nem ugyan a vallás, de a szabadságnak s a nép jólétének papjai.
Mi azon akadályt illeti, mellyet működésteknek némelly helyeken talán a nép ellenszenve okoz, az ne rettentsen el benneteket. Ez igen könnyen magyarázható. A jegyző kénytelen levén a rendeleteket és parancsokat, millyenek: a katonaállítás, adókivetés és beszedés stb. a néppel tudatni, s részben azoknak végrehajtását is eszközölni; némellyeket ez annyira elvakított, hogy a közterhek súlyának okát benne keresik.
De nekünk föladatunk, az illy fonák véleményeket eloszlatni, a közterhek szükségét megmagyarázni, miben jó segédeszközűl szolgálnak a jobb néplapok, mellyeknek terjesztését magunk érdekében 676is nem kevésbbé kell eszközölnünk, mint maga a népében.
Hiszen épen az elámított, a tudatlan nép közt nyilik munkálkodásunknak legszebb hatáskör, hogy fölemeljük azon fokra, mellyen mint szabad polgároknak állnia kell. A jónak nincs szüksége papra, az egészségesnek orvosra, a nem szomjazónak italra. Épen azért tehát, mivel sokszor gonoszokkal, elámítottakkal, tudatlanokkal van dolgunk, ügyekezzünk hatni, hogy a nép megbarátkozzék az új institutiókkal, hogy megértse az új eszméket, minden előtt pedig győzzük meg arról, hogy, midőn a hazát védjük minmagunkat, családunkat, vagyonunkat védjük. Mert rabló ellenségeink nem tekintik azt, harczoltál-e ellenök, vagy sem, de legyen kebledben csak egy parányi szikra, égő a szabadságért, boszújokat nem fogod elkerűlni, ha gyáván oda engedjük magunkat.
Ha győz a jó ügy – mint győznie kell – áldani fog bennünket a nép, s a késő maradék hálával fogja neveinket említeni ifjainak, hogy azokat, mert őt a szolgaság jármából kiszabadítani törekedtünk, nekik is ereklye gyanánt átadja.
Végre még meg kell az utósó akadályt is említenem, s ez alaptalan félelem a jövőtől. De millyen balgaság ez! Föltéve azon lehetetlen esetet, hogy a szabadság ügyén sikerűlne a zsarnokságnak diadalmaskodni: valljon e szörny fogja-e válogatni és osztályozni, kik és mennyire működtek ellene? Nem gyávaság-e, azért, mert megtörténhetik, hogy az utonálló védelem esetére megöl, leborúlni lábaihoz, hogy mellemen fúrja keresztűl gyilkoló vasát? Hiszen, ha mindenki igy gondolkoznék, hazánk már régen a rablók martalékává lett volna.
De még akkor is, ha a jövő nem hozhatna ránk mást bukásnál, ha jó ügyünk olly roszúl állna, még akkor is sokkal tanácsosabb ellenállni a ránk rohanó ellenségnek. A harczmezőn halálunk könnyebb, szebb, dicsőbb, nem olly irtóztató, mint a hóhérpallos alatt.
Felénk azonban a legszebb jövő mosolyg, csak akarni kell. A félénk, a gyáva kétszer szenved, mig a bátor egyszer.
Előre, előre, tiszttársaim! Mi magunk mintegy tiz ezeren képesek vagyunk, ha életre halálra küzdünk, a zsarnokság hitvány bérenczeit megsemmisíteni, és poraikat szélnek ereszteni, hogy hazánk földét ne undokítsák.
Ha mindegyikünk csak négy, öt elszánt férfit bir csatatérre vezetni – mi épen nem lehetetlen – jőjön az éjszaki óriás minden zsoldosaival, győzünk, s hulljon le bár az ég minden csillagaival, fegyvereink föl fogják tartani.
Buzdítsuk a csüggedőket, oktassuk a tudatlanokat. Merre az ellenség csordái közelegnek, ragadjátok meg a nemzet szivárvány zászlóját, jegyezzétek föl közepére önvéretekkel, karjaitokat, mint az esküvő hét vezér fölmetszve, e szavakat: „Élet vagy halál!” És ha vitéz seregeink elszántságához általatok a nép segítsége is járúl, lehetetlen, hogy e sokat hányatott ugyan, de el nem sülyedett haza ne győzzön. Mert megjósolta a költő:
Neked élni kell, oh hon
S örökre, mint tavasz, virúlni. –
S örökre, mint tavasz, virúlni. –
Szeberényi Andor, marglódi népjegyző.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
