1
1
– Kicsi ez a birtok, nem hozhat jövedelmet. Csak a vesződség van vele, mert egyik része Tiszán innen, a másik meg Tiszán túl terül el – monda egy téli napon Palugyai uram, a százharminc kilós tiszttartó Godofréd grófnak, amikor az a kályha mellett a gazdasági számadásokat tanulmányozta, tudniillik, kibontotta meg összecsukta őket.
Godofréd grófnak szokása szerint terhére esett a beszéd, ezért bizonyos fáradt sóhajtással vezette be szavait.
– De hát mennyi birtokunk is van nekünk?
Palugyai uram az ujjain, ezeken a vastag hurkákon számolt:
– Szabolcsban van tizenegyezer holdunk, Sárosban tizenhétezer holdunk. Mondom én mindig, hogy nem hozhat jövedelmet.
Godofréd gróf beleegyezőleg bólintott, a gazdasági írásokat visszaadta a tiszttartónak, aztán így szólott:
– Darab időre elutazom innen.
– Bizony, azt tanácsolom én is. Akárhol van a gróf, mindenütt jobb helyen van, mint ebben a bagolyvárban.
Godofréd gróf ez idő tájt negyvenesztendős volt. Tizenhat esztendeje volt a vőlegénye Szegilongi kisasszonynak, akit minden karácsonykor és húsvétkor meglátogatott egy Tisza menti kastélyban, ahová nem járt vonat, a nádasok és vadvizek miatt a kocsiutazás sem volt barátságos, ugyanezért az útnak egy részét dereglyén kellett megtenni. A kisasszony a vízivárban fáradhatatlanul várta Godofrédot, mint azokat a lovagokat várták vissza a kisasszonyok, amely lovagok hajdanában a Szentföldre mentek. Éppen ezen különös viszonylat miatt nevezik el vala az egyébként becsületes nevezetű grófot e környék humoristái Godofrédnek, amely név rajta is maradt, hogy már alig emlékeznek az igazi nevére.
A birtok kicsinysége miatt aggódó tiszttartó amúgy is tudta,63 hogy Godofréd gróf a világon sehová sem szokott utazni, mint csupán arra az egy helyre, a Tisza menti kastélyba. Ezért nem is csodálkozott, amikor a gróf rendelkezésére lovasember vágott neki a holdvilágos, téli éjszakának, hogy a tiszai révészeket idejében értesítse a gróf érkezéséről. A lovas patkói elhangzottak a keményre fagyott országúton, alakját csodálatosan megnövelte a holdvilág, amikor felléptetett az első buckára.
De Palugyai uram a „bagolyvárral” szemközt levő kastélyából azt is látta, hogy Godofréd szobájában egész éjszaka nem alszik ki a világosság. Természetesen a gyertyafény, amellyel úriembernek világítani illik. A kályhafűtő ugyancsak estélig hordozta fel azokat a nehéz fáskosarakat az emeletre, amely fával a gróf szobáját a folyosóról fűtötték – de hát utóvégre a kályhafűtő is ember, aludni kell neki is. Godofréd árnyéka azonban fáradhatatlanul járt-kelt a kopottas függönyök mögött. Néha még azzal is megpróbálkozott, hogy a bojtos csengő zsinórját meghúzza, de persze, senki sem jelentkezett a csengetésre. Az ilyen álomvilágban élő gróf azt hiszi, hogy a szolgák csak azért vannak a világon, hogy vele foglalkozzanak. Szuppé után egyáltalában az egész világon szabadságuk van a komornyikoknak.
De végre engedett sűrűségéből a téli éjszaka, miután a hold aludni ment, a fehér fák megváltó fénnyel nézegettek be az elhanyagolt parkból, mintha új életet ígérnének. A nagybélű konyhaszolgáló kelt fel először, hogy a vacsora maradványait elfogyassza. Ugyancsak ez az álmos leányzó kapta a parancsot, hogy a kocsissal fogasson be, a gróf elutazik.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
