2
2
Meglehetősen kockázatos dolog az ilyen téli utazás a Tiszán, sohasem lehet tudni, merre találkozni zajló jéggel, amikor aztán hosszú rudak igénybevételével kell átugrálni egyik jégtábláról a másikra. Különösen nem szeretik az ilyen utazást a muzsikus cigányok, akiknek mesterségüknél fogva mindenféle lakodalmakba kell járni. Godofréd gróf mégis megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor házát, cselédségét maga mögött tudta a Tisza közepén, ahol másvilági kígyó módjára futamodott a fekete víz fehér partok között. A révészek ezen a tájon olyan hallgatag emberek, mint akár a régi betyárvilágban voltak. Gondolkozhatott tehát kedvére Godofréd, amíg a64 dereglyét a szótalan emberek hajtották. Csak ama vásáros szekerekről fordította el a szemét, amelyek a parton feltünedeztek, ahol a báránybőr bundás gazda mellett békességesen ült terebélyes felesége. Vásár volt Tokajban, a férj és a feleség előre megállapodtak a vásárfiában.
Végre feltünedezett egy félszigeten Szegilongi kisasszony háza! A ház úrnője arról is nevezetes volt, hogy némely esztendőben négyszáz holddal nagyobb a vagyonkája, mint az előző esztendőben volt. A Tisza küldi az ilyen ajándékokat a kisasszonynak, amikor elfolyik bizonyos földterületről. De most már évek óta nem küldött senki ajándékot a kisasszonynak: ezért nem reperálhatta a házát, amely még a téli bunda alatt sem rejtegethette hiányosságait. Különösen bajban volt a kerítés, amelyet feltüzelni szokás téli időben. – Vajon mi hozta hozzám emberemlékezet óta? – kérdezgette repdesve a kisasszony, amikor a dereglyét kikötni látta a háza végénél, a révészek a sodró víznek feszítették az evezőjüket, hogy a gróf kényelmesen kiszállhasson, a parton egy farkaskutya, amely rövid szaglálódás után a vendég vállára ugrik, a kerítés maradványai mellől a kisasszony lobogtatja kendőjét.
Milyen volt Szegilongi kisasszony? Férfi és nő talán még sohasem illettek úgy egymáshoz, mint Godofréd és Szegilongi. A kisasszony tizenhat esztendő óta naplóírással töltötte életének legnagyobb részét, a naplót minden esztendőben hűségesen elküldte a vőlegényének. Szép, kerek kép volt az egy elhagyatott leány életéről, szenvedéseiről, apró és nagy bánatairól. Ami időrendben kissé már megkopott, mint egy szentkép, amelyet egy imakönyvben felejtettek. De arcának vaníliaszíne volt, és haja párizsiasan szőke volt. Soká megtartotta szépségét, mint a szőke nők általában.
Godofréd most is oly szertartásossággal csókolta meg a kezét és a homlokát, mint tizenhat esztendő előtt.
– Hogy van, kedves kis barátnőm?
– Tudja már, hogy nekem nincs semmi bajom. Még ha volna is valami bajom, azt is elfelejteném, amikor magát látom.
És ezzel karonfogva mentek be a házba, mintha mindennap így tennének.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
