2
2
Miután a Kossuth-párti és a Széchenyi István korabeli honleányok, úrihölgyek és grófnők egyformán fekete ruhában jártak, mint általában a 19. századbeli nők, mikor bizonyos korhatárt elértek Pesten, Tisza Kálmán idejében sokkal több baj volt az ifjonti színésznőkkel, énekesnőkkel, cirkuszművésznőkkel, s általában a röpke lelkületű félvilági nőkkel, akik a nagyvárosnak induló Budapest álmait nyugtalanították. Telve volt a város olyan nőkkel, akik a politikai élet nyugvó állapotában – a kiegyezést, koronázást és fúziót követő években – a maguk személyes élményeivel adtak gondot a férfiaknak, akik csalódottságukban207 részint részvétlenül és félrevonulva szerettek volna élni, részint pedig annyi tespedéses, energiagyűjtő esztendő után az alkotás, csendes munkálkodás, a hivatali kötelmek, az új elhelyezkedések, megélhetések (sőt elvesztett vagyoni pozíciók helyett), új gazdasági lehetőségek módozataival kívántak foglalkozni. De bezzeg beszélhettek a fővárosi nőknek, akik emancipáció, egyleti tevékenység, női kérdések és irodalmi és művészeti bravúrok révén is magukra akarták irányítani a közfigyelmet, ha nem éppen azt vették fejükbe, hogy a királyi pár legközelebbi budai látogatása alkalmával előbb a főudvarmesternek, aztán Erzsébet királynénak bemutassanak.
Frigyes tehát, bár szerelme tán kevésbé volt féltékeny, tüzelő és kínteljes, mint Kossuth Lajos idejében (mert szeretni, amíg a férfi szerelemre alkalmas, az utolsó leheletig is csak egyformán lehet, kinek-kinek az egyéni természete szerint), Frigyes csak szerelme személyének megválasztásában lett óvatosabbá.
Nem szeretett bele az első komédiásnőbe vagy kalandornőbe; nem szerethetett bele az első modern felfogású, női szabadságot emlegető és a közös Duna-uszodában (persze csak a reggeli, a hölgyeknek fenntartott órákban) fürdőző pesti hölgybe, vagy a hétszilvafáját csak a tegnap otthagyott és most már állandóan a budai várudvar környékének légkörében sütkérezni kívánó kisasszonykába…
Frigyes nem tehette fel életét akármire, mert Tisza Kálmán idejében az egykori pesti aranyifjúsági vezér, a pesti és pozsonyi szalonok lionja, a divatba került csárdás vezértáncosa és Kossuth Lajos éles karddal hadonászó kortesvezére: közéleti és társadalmi állapotban maga is jelentékeny előremenetelre tett szert. Nem verhette a nagydobot nappal és éjjel mindig csak szerelme tárgyának tiszteletére, még ha a hideg is kilelte volna a szerelem üdvének kívánásában, mert közéleti foglalkozása volt, többféle hivatalt vállalt, amely éppen tisztességes megélhetését biztosította, miután vagyonát, aszódi birtokát, anyai jussát, hitelét éppen ama Kossuth Lajos és lángoló korával együtt járó nők kedvéért szeleburdian, de teljes alapossággal elköltötte.
Frigyesünk reggel hat órától este nyolc óráig dolgozott, mert a munka nemcsak nemesítette, hanem úri létfenntartásához is okvetlen szükséges volt.
Szerelme személyét (akiért majd ötvenkét esztendős korában éppen208 úgy szenvedhet, mint tizenkilenc esztendős korában) úgy kellett megválasztani, hogy a szerelem miatt ne veszítse el teljesen az eszét, mert azt még legjobb pártfogója, az ország nyergében elhelyezkedett Tisza Kálmán se adhatja vissza, ha annak búcsút mondott.
Általában a protestáns és puritán Tisza Kálmán idejében legfeljebb a politikai előre-nem-látások és botlások miatt lehet még megbocsátani a vagyonát eltékozolt dzsentrinek, a minden irányban levitézlett magyar középosztálynak. De menthetetlenül elveszett az, aki politikai tévedéseit még a szerelmi hóbortokkal és érzelmi eszelősségekkel is súlyosbítaná.
Józannak kellett maradni a szerelemben még Helfy Ignácnak is, aki pedig alkalomadtán még felvehette a választói előtt azt a zöld mentét, amelyet Kossuth Lajos az isaszegi csata idején viselt. Nem „bomladírozott” nőies dolgokban Madarász József sem, akit pedig mindig ingyen választottak meg, mint a Kossuth-hagyományok legrégibb őrizőjét, Irányi Dániel pedig éppen érinthetetlensége szempontjából annyira óvakodott a nőktől, hogy agglegényi fogadalmat tett, mintha ez a nagy kaliberű függetlenségi államférfiú vonná le legjózanabbul a konzekvenciákat, amelyeket a női befolyás egy szabadságért lelkesülő vezér életében előidézhet. De a némely privát dolgokban emberi gyengeségeket eláruló Csanádi Sándor sem álldogál színházi gukkerrel felfegyverkezve a Duna-parton, amikor a pesti dámák és bálkirálynők a nyitott fedelű uszodákban kibontakoznak lepedőikből, és hosszú szárú térden alul fodrozott fürdőruháikban (a modernek nadrágszabásúakban, a konzervatívabbak alsószoknyaszerű kosztümökben) a folyam habjai közé ereszkednek az uszodalépcsőkön.
Csak az egyetlen Zichy Jenő gróf engedheti meg magának azt a luxust Tisza Kálmán józan, ábrándtalan, kálvinista korszakában, hogy válogatás nélkül hódoljon a női szeszélyeknek jöjjenek azok a grófnők vagy szobalányok részéről; no de Zichy Jenőnek nem is kellett kérni soha miniszteri pártfogást se vagyoni, se közéleti ténykedéseihez. Megtehették vala személyével azt, hogy pontatlanul kézbesítették meghívóját az udvari táncestélyre, ahonnan a legvendégszeretőbb házigazdától, Európa legelső lovagjától, a magyar királytól, a budai vár szerpentin útjain Ferenc József udvartartása részére készült, extra töltésű francia pezsgőtől kirózsásodott arccal ballagnak le Pestre Tisza Kálmán országgyűlésének209 követei, cukorkával és süteménnyel is megrakhatják a menteujjat, amelyben Toldi Miklós még buzogányt rejtett, ha az udvari cselédek közé látogatott. (Zichy Jenőnek annyi pénze volt, hogy egy cukrászdát is megvehetett a körüludvarolt hölgynek.)
De Ferenc József, még a mindenki személye fölött sérthetetlen magyar király se arra a legbüszkébb, hogy az ő asztalainál mindenki olyan táplálékokkal tömheti magát, amelyeknek ízét soha életében nem felejtendi el; azzal sem sokat törődik, hogy az ő tánctermeiben láthatják lejteni a követek azokat a tündéri udvarhölgyeket, akiknek szemvillanásától, földöntúli bájától, varázslatos nőiességétől a Rákócziak óta annyi magyar térd érintette már az udvari parkettet… Még Ferenc József is szereti, ha az udvari újságírók azt írják személyes életmódjáról, hogy már a hajnal kipihent állapotában találja íróasztala mellett, vadászatokon ő indul leghamarabb a zergék útján a sasok fészkei felé, és a katonai hadgyakorlatokon csak akkor fúvat a kürtössel pihenőt, mikor már a vasegészségű Fejérváry Géza bronzarcán is fáradtság nyomai tükröződnek.
Egy ilyen országban, ahol az uralkodó jár elöl a munkában jó példával: ugyan kinek jutott volna eszébe légvárak építésével vagy szerelmi képzelgések mámorával foglalkozni oly időben, amikor a Városliget felett már felért a nap a még fiatal növésű fák csúcsára, és tűznyilaival végigröppent a Sugár úton?
Frigyesünknek (de másoknak is) nagyon meg kellett gondolni Tisza Kálmán idejében, hogy kivel járhatják a második négyest a nyilvános táncmulatságokon, de még inkább azt, hogy kinek a jelvényét tűzik a mellükre a cotillonban. Ritkák voltak az új szabású fekete frakkok, amelyeken Ferenc József kitüntetései ragyogtak. A tegnapos, hamvaiból felépült Magyarországban nem volt még alkalmuk a civileknek az uralkodó figyelmét magukra irányíthatni.
Frigyes a magyar származású „Udvarhölgybe” volt szerelmes ebben az időben, mégpedig éppen olyan halálosan és egész életére kihatóan, mint mindig. Csak éppen az Udvarhölgy nem veszítette el a maga sütnivalóját Frigyes kedvéért olyan határozottsággal, mint elődei. Ami nem is egészen érthetetlen jelenség volna az Udvarhölgy részéről, ha meggondoljuk, hogy Frigyes már elhagyta ötvenedik esztendejét, többféle hivatalt viselt országgyűlési képviselősége mellett: a Közmunkatanácsnál alelnök, az Északkeleti Vasútnál igazgató, az alföld-fiumei vonatnál tanácsos, a nap minden órájában dologgal és lelkiismeretességgel210 elhalmozott férfiú, és évi jövedelme pedig nem haladja meg a háromezer forintot, amit azelőtt egy hónapra is keresett volna.
Nem csodálható tehát, hogy az Udvarhölgy óvakodott kockára tenni a maga szerény, de gondtalan állomáshelyét ily szerény jövedelmű férfiú kedvéért, bármily méltánylással kezelte gyengéd és érzelmes szívében mindazon igyekezetet, amellyel az ötvenesztendős lovag eddigi elpuskázott élete helyébe új, serénységgel és munkálkodással párosult életet szándékozott építeni. – Hál’ Istennek, múltamnak már jóformán nem tartozom semmivel. Minden anyagi és atyafiságos kötelezettségemnek eleget tettem, midőn kifizettem utolsó váltómat is, amelyet ellenzéki barátaimnak aláírtam, és megváltam utolsó bútordarabomtól is, amelyet családi állapotomnál fogva örököltem, s visszajuttattam azt azoknak birtokába, akik továbbra is kivételes születési helyzetüknél fogva és nem verejtékes munkájukból akarnak helyet biztosítani maguknak az életben. Szabad és független vagyok: mint egy demokrata. Megszereztem magamnak az igazolványt új életemhez – írta Podmaniczky Frigyes az Udvarhölgynek, aki megértéssel, szinte testvéri elismeréssel kísérte figyelemmel a távolból Frigyes lépteit.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
