Költözködik a papucs
Költözködik a papucs
A papucs, amely ez ideig Verőn néni ágya mellett állott, és piros, de már kissé megdőlt sarkával végigkopogott minden akaraton és szándékon, amely a ház férfitagjainak fejében megfordult: egy reggelen Jolánka ágya alatt ébredt fel, és így beszélt a nyújtózkodó kisasszonyhoz:
– Tegnap múltál tizenhat esztendős, és holnap már utána hajítasz engem Lajos bácsinak, aki a hajadban szeret turkálni. Miska úrnak, aki a hátadat veregeti, mint a paripájáét. Bánatosi urambátyámnak, a szomszédnak, aki a zsalugáter alatt úgy szörtyögteti pipáját, hogy kidagadnak az erek a homlokán, miközben te a vasárnapi miséhez öltözködöl.
– Csak dobj bátran, mert az jólesik nekik, ha eltalálod őket a papuccsal. Jólesik nekik, mint a fiatal fűzfának simogató levelei jólesnek a rozsdamart arcoknak; mint a forrás vize gyógyítja a vén szarvas sebesült lábát, ahol a forrás üdén felbugyog az erdőségben; mint a reggeli napsugár arany hídján jön be a megváltás a rabokhoz a börtönökbe, a betegekhez a fülledt ágyakba, a kancsal öregekhez, akik a Halált is szeretik szenvedélyes cigánylánynak vagy fojtogató csókú szűznek elgondolni.
– Csak dobj… Nem változtathatsz azon, hogy mától fogva a falusi fiatalemberek nem nézhetnek a kis kertedre anélkül, hogy eszükbe ne jutnál. Azon sem, hogy a katonák a banda trombitarecsegésében a hangodat hallják, a polgármesterrel felfigyeljenek a székesegyház karzatára; vajon nem te énekelsz ott a pünkösdi zenés misén? És ha lesütöd a szemed; a királyi vadászok akkor is a bokádnak a pörgését látják a tavaszi eső pattogó hulldogálásában, amikor elmélázva ülnek a tanya eresze alatt. Ha csak holdfénynél mosod az inged, és hajnaltiszta szellőjével szárítod: gondolkoznak a szív tájékára hímezett monogramon öreg gyapjúkereskedők, piros nadrágos404 költők a ligetben és rablók a tömlöcben. Ha a nagymama kötötte harisnyádat, miközben csak annyi utat tett meg, amely a kemencétől a hályogos szemű, téli ablakig ér: akkor is megtanulják lábaid a vándorlást mindenhová, ahol édesded zene peng, ahol hajósok vonják a küzdelmes evezőt a vészes tengeren, ahol a szentek életéről tartanak tanítást nagy szakállú remeték, és ahol oly magányos lelkek élnek, amilyen magányosan úszik a hulla a folyam mélyében.
– Viselhetsz szoknyácskádba varrva a kincsásók füvéből, amely megóv a gonosztól: szoknyád minden ráncocskájának, fodrocskájának annyi neve lesz, mint ahány név van az álmokban, amelyeket az emberek a világ kezdete óta összeálmodtak. Óbudán egy öreg kertész Princesse de Bretagne-nak nevezi szoknyádat, még ha Salamon kocsikenőcsszagú boltocskájából került is ki. Falun széna illata leng együtt szoknyáddal a szélben, hogy a hím barmok felbődüljenek a távolban. A város piacán, ahol piros fejű kakasok között cifra, festett dámák kényeskedve emelgetik a ruhájukat, a te szoknyácskád olyan vakító színt vet, hogy a templom küszöbe alatt megmozdulnak az öregek, akik pedig azért temetkeztek ide, hogy védelmezve legyenek az izgalmaktól. És a kertek fölött, amely kertekben szoknyácskád ellengedezik, mint széltől űzött lepke, megáll az ősz király tekintete, holott az előbb éppen azt forgatta fejében, hogy háborút indít a szomszédja ellen.
– A földről régen elköltözött tündérek neveiről hívják kezedet, mert az még nem tanulta meg a virágnyelvet, amely nyelven a tanult asszonyságok és tanulékony férfiak kezei érintkeznek egymással. Solymászó lovagnők tartásához hasonlítják derekad tartását, mert te is egy férfiút vársz vissza a Szentföldről. Királynőinek mondják lábadat, mintha az mindig csak a koronázási oltárhoz lépkedne föl, nem pedig az ügyvédi vagy gyári irodába. Röpke hajadból amulettet kérnek hamiskártyások és háborúba menő vitézek, ajkad gyümölcsére megszólal a vakok hárfája, a hazugok igazat mondanak, és a becsületes emberek nem félnek a másvilágtól, midőn hazudozni kezdenek. Kerek kis válladra bazilikát építenek hatalmas gondolatú férfiak, térded hajtásával megállítod a tolvajokat a kéménylyukban, kitárt két karoddal boldoggá teheted az elítéltet is a siralomházban. Foszforos fényű kis hullámka vagy az élet szürke folyamában, amely hullámocskát a halak vetnek holdfényes éjszakán.405
Fenséges szakállba font gyöngyszem vagy. Rejtett forrás vagy a föld alatt, amelyet emberszem nem látott, és hívod a varázsvesszőt, amely kiszabadítson. Álmodban káposztát eszel, amelynek sohasem érzett tündéri íze van. Nem röppen fel előtted a porból a szakállas veréb, hanem bevár. Kutyaszemű lett mától fogva minden férfiismerősöd. Tizenhat esztendős vagy.
(1923)406
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
