Párviadal előtt kerüld a nőt
Párviadal előtt kerüld a nőt
Ez lovagias történet, abból a korszakból, amikor a férfiak karddal és pisztollyal mentek egymásnak kancsalító női mosolyokért.
Gavallérnak (elég őt így nevezni) afférja volt.
Nem mindennapi affér: görbe tekintetért, letaposott tyúkszemért vagy nők fixírozásáért. Gavallérnak azért volt afférja, mert egy hölgy arcul ütötte őt a Margitszigeten. Elszánt, modernebb fajta nő volt, aki nem válogatós az eszközökben, hogy érvényesülését megtalálja. Körömmel és foggal akart felülkerekedni az életben, mint többnyire azok, akik nem bíznak a tehetségességükben. Ugyanezért Gavallér valamikor megugrott a Hölgy társaságából, holott úgy tűnt fel már a dolog, hogy Gavallér élete végéig gúnyosan fog mosolyogni minden jobban öltözött nőre: a hölgy parancsolatára.
Gavallér megugrott, a Hölgy lesben állt a szigeti romfalaknál, és megrohanta a gyanútlanul sétálgató Gavallért. Pofont mért arcára. Gavallér természetesen visszaütötte, mire előugrott a Fiatalember, aki éppen be akart mutatkozni mint a Hölgy jegyese, de Gavallér nem adott időt erre, hanem alaposan helybenhagyta a Fiatalembert.
Történnek ilyen dolgok, amiről darab ideig csemcsegve beszélgetnek az emberek. Némelyek már azt is tudni vélték, hogy a gyermektartási pénz miatt volt a pofon. De nem volt igazuk, mint az alábbiakból kiderül.
Tehát reggel párbaj lesz Gavallér és Fiatalember között.
A segédek este hazáig kísérték Gavallért.
– Ne igyál szeszes italt, és kerüld a nőket, hogy reggel rendben legyél – intette őt az öreg párbajsegéd, akit professzionátusnak is nevezhetnénk.
– A párbaj feltételei meglehetősen súlyosak, intézd el a dolgaidat – figyelmeztette a fiatal párbajsegéd, aki még komolyan vette az életet és a halált.422
Gavallér csendesen mosolygott magában, és arra gondolt: vajon nyitva lesznek-e már a borbélyboltok a városban, hogy a kora reggelre kitűzött viadalhoz frissen megborotválkozva jelenjen meg?
És egész éjjel a Hölggyel álmodott, és úgy érezte, hogy voltaképpen szerelmes volt ebbe a Hölgybe, a pofonnál jobban fájt az új vőlegény. Álmában megkérdezgette a Hölgy kezét, száját, ölelő két karját, hogy vajon végképpen felejtette már őt? Megkérdezte szarvaslábát, hogy jobbak-e az új utak, amelyeken mostanában jár, mint a régi sétányok? Titkot súgott a Hölgy hajába, mint régen, amikor nem merte bevallani neki, hogy szereti. Hosszadalmasan elnézegette tenyere vonalait, mintha a Hölgy kezében keresné a maga jövendőjét.
Mikor felnyitotta a szemét: az ágya szélén ült a Hölgy.
A kulcslyukon jött be vagy a nyitott ablakon? Mind a kettő megtörténhet a szigeti kisszállodában, ahol Gavallér ez idő tájt lakott. A vén fák olyan tündöklő reggeli pongyolákat öltöttek magukra, mint a grófnők. A virágágyak élni vágyóan keresték a napot. A verebek a maguk tudatlan nyelvén dicsérték az élet édességeit, a magvaknak jóságát. Minden élni vágyott. Még a száraz falevél is szeretett volna elszökni a kertészlány seprője alól.
Gavallér szótlanul nézett az álmából előlépő Hölgyre.
– Csak csendesen beszélgessünk, mert már ébren vannak a köhögős öregemberek, valamint az éjjeli álmukat bolházó öregasszonyok itt, a szomszédban – kezdte a Hölgy.
– Eljöttem magához, de nem azért, hogy bocsánatot kérjek, mert erre, ugyebár, egyikünknek sincs szüksége. Tudjuk jól, hogy mi történt a múlt időben; kést kellett volna fognom, ha még mindig nem szeretném.
– Megölhettem volna az éjszaka is, senki sem tudja meg. De láttam az arcán, hogy éppen velem álmodik, hát megbocsátottam.
Gavallér szégyenletében elpirult. Csak nem fecsegett ki valamely titkot álmában? – Mit parancsol tehát? – kérdezte elég ridegen.
– Arra kérem, hogy tekintse a Fiatalember jövőjét, karrierjét és az én boldogságomat. Ne ölje meg a párbajban.
– Nem ölöm meg.
– Arra kérem, hogy ne haragudjon rá, ne gyűlölje őt azért, mert kötelességét teljesítette. És ne rontson rá vak dühösséggel azért sem, mert az én választottam.423
– Nem gyűlölöm.
A Hölgy nekibátorkodott:
– Most jön az utolsó kérésem. Engedje meg, hogy maga maradjon vesztes a párviadalban… Sebesüljön meg ön.
– Egy tacskótól… egy kölyöktől…
– Kértem már, hogy csendesebben beszélgessünk, senkinek se kell megtudni, hogy itt voltam. Esküszöm a pócsi Máriára, hogy még ma is jobban szeretem magát, mint a Fiatalembert. De férjhez kell mennem. Szükséges a becsületem helyreállításához, az esküvőmhöz, a jövendőnkhöz, hogy maga maradjon alul a párviadalban. Hogy Fiatalember elvehessen.
– Ez az ön dolga – felelt röviden Gavallér. – A párbaj a férfiak dolga.
A Hölgy azonban nem sokat teketóriázott. Megcsókolta Gavallér arcát tízszer azon a helyen, ahol megütötte. Azután odatartotta a maga arcát is, ahol Gavallér ütése érte. Így töntörögtek, mint fiatal házaspárok szokták élvezni a kibékülés örömét.
Gavallér ijedten az órára nézett:
– Már nincs időm megborotválkozni.
Gavallér a homlokán egy vágást vitt el a vívóteremből – emlékül.
A professzionátus öreg segéd elégedetlenül mesélte a kávéházban:
– Megmondtam pedig a marhának, hogy ne igyon bort éjszaka. Mégis olyan mámorosan jött a párbajhoz, hogy nem is tudta magát védeni. Inkább nőkkel táncolt volna egész éjjel.
(1923)424
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
