Hangjelzések.
Hangjelzések.
A kutyák a testtartások, pózok, » farokjelzések, » szagjelzések mellett elsősorban az » ugatás, morgás, csaholás, nyüszítés, vinnyogás és a félelem okozta visítás hangjainak segítségével kommunikálnak egymással.
A mély hangú morgás a kutya agresszív állapotát (» Agonisztikus [harci] viselkedés) jelzi és közli; nem jelenti azt feltétlenül, hogy a kutya támadni is fog, sőt ált. hangosabban morog olyan helyzetekben, amelyekben ugyan agresszivitása dominál, de bizonyos gátlások visszatartják a támadástól, ill. a harapástól.
A támadás pillanatában az ugatás rendszerint kifejezett vonításba (üvöltésbe) csap át. A » farkasnál az üvöltés számos helyzetben előfordulhat, a kutyánál viszont ez a hang nem gyakori. A farkas az üvöltést v. vonítást vadászat közben pl. hívójelként használja; ennek megfelelő helyzet a kutya életében alig adódhat, hiszen ált. nem falkában vadászik, és főleg nem olyan nagy kiterjedésű vadászterületeken, ahol a csoport tagjai között a kapcsolatfelvétel nehézségekbe ütközik.
A kutyánál és a farkasnál egyaránt előfordul az üvöltés a csoport-összetartozási érzés kifejezéseként. Ennek tartalmát egyébként mind ez ideig még nem tanulmányozták kellő alapossággal. Az egyik állat ilyenkor elkezdi az üvöltést és a többiek nyomban csatlakoznak hozzá. Ennek a láncreakciónak a segítségével a kutyánál gyakran igen könnyű a hangos üvöltés kiváltása (némely kutyánál pl. a zene v. különféle dallamok zümmögése is vonításra ingerelhet; a legkönnyebben a kutyaüvöltést utánozva váltható ki).
A vonítás v. üvöltés minősége kutyától függően változik, de alapjában hasonló a farkasok hosszan elnyújtott, valamiképpen dallamos hangjához, és megkülönböztethetően elüt a prérifarkas ugatásból, csaholásból és vonításból álló egyvelegétől, valamint a sakálok némileg hasonló, bonyolult hangadásaitól.
A vadászó farkas, ha elveszíti a kapcsolatot a falka többi tagjával, természetszerűleg valamiféle elhagyatottságot érez, és ez a kedélyállapot üvöltést (egyfajta hívójelet) vált ki belőle; ez a reakció a kutyánál is előfordulhat, az azonban arra is példa, hogy ennek az érzésnek az ellenkezője, az öröm is rövid, de intenzív vonítást eredményez.
A kutya vinnyog, ha kellemetlenség éri, de ilyen hangot ad akkor is, ha valamilyen tevékenységét bizonyos körülmények miatt nem hajthatja végre. Ha ez a vinnyogás egyfajta ugatásszerű, sőt már-már vonításra emlékeztető hangba csap át, akkor szinte biztosak lehetünk, hogy az ok nem fizikai természetű kényelmetlenség.
Sok kutya vakkant, ha valamilyen hirtelen zajtól, hangtól megriad v. valami váratlanul felbukkan a közvetlen közelében. A kevésbé kiegyensúlyozott kutyák azonban vakkantás helyett inkább hirtelen meneküléssel reagálnak, s közben a támadás jeleit mutatják. A kutyák olyankor is vakkantanak, ha rálépnek a farkukra, ilyenkor még az igen jámbor ebek is agresszív állapotba kerülnek, amit rendszerint a hátszőrzet felborzolódása v. fogcsattogtatás kísér.
Különleges öröm v. meglepetés esetén a kutya magas, vibráló, nyüszítő hangot ad; a fiatal állat olyankor nyüszít, amikor az anyját üdvözli, sőt ha a gazda érkezik haza, a kutya viharos üdvözlő ceremóniáját is nyüszítés kísérheti. Némely esetben a nyüszítést olyan kutyák v. emberek váltják ki, amelyekről, ill. akikről kölyökkorából kellemes emlékeket őriz.
A csaholás ált. rövid és éles hang; jellegzetes reakciója a kutyáknak sokkot okozó fájdalomra v. egyéb kellemetlen eseményekre. A szagérzetek a kutyákból rendszerint nem csaholást, hanem agresszív magatartást váltanak ki; ezek ugyanis szinte sohasem jelentkeznek hirtelen, tehát nem okoznak olyan sokkos hatást, mint a váratlan robajok v. szokatlan zajok.
A kutya sóhajtani is szokott, sóhajt pl. a letelepedő kutya, amikor hosszabb fészkelődés, » forgolódás után végül kényelmesen elhelyezkedik, valamint ha felfokozott várakozás után nem következik be az az esemény, amiben reménykedik. Az elégedett kutyák is gyakran sóhajtanak. A sóhajtásnak egyébként nincs különösebb etológiai funkciója (az is igaz, hogy az ember és a kutya nagyjából hasonló hangulatban sóhajt).
A » köhögés ugyancsak gyakori reflexes folyamat. A tüsszentés nem tartozik a kutya kommunikációs eszközei közé; ilyen hangot rendszerint akkor hallat a kutya, ha a hátán fekszik és az orra felfelé néz; a légcsőből az orrlyukakba hatoló folyadék ugyanis ingerli a nyálkahártyákat.
A köhögés és a tüsszentés a közelben levő más kutyákból nem vált ki különösebb reakciókat, legfeljebb - átmeneti - meglepetést.
Fenyegetés
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
