áhítat
áhítat [í v. i] főnév -ot, -a
1. (vallásügy) Fohászkodásban, buzgó imádkozásban való elmélyülés; ájtatosság. Buzgó áhítattal imádkozik. Ne zavarjuk áhítatát. Áhítattal emelé szemeit az égre. (Jókai Mór) Soha meg nem engedett legparányibb kilengést sem a vallás-erkölcsi áhítat köréből. (Móricz Zsigmond)
2. (vallásügy) <Protestánsoknál> olyan rövid ideig tartó istentisztelet, amely rendsz. csak bibliaolvasásból és imádságból áll. Esti, reggeli áhítat.
3. (választékos, irodalmi nyelvben) A vallásos tisztelettel határos csodálat és szeretet. Áhítat fogadta minden szavát. Áhítattal szerette szüleit. A kisleány … áhítattal hallgatta Ábelt. (Gárdonyi Géza) Emléked templomába térve, | … áhítat szelíd keze vezet. (Tóth Árpád) || a. (ritka) Buzgó, odaadó figyelem. Nagy áhítattal kezdte böngészni a régi kéziratokat. Áhítattal hallgatták a szép előadást. Áhítattal csüggtek minden szaván. Az elnök megjegyzéseit csendes áhítattal figyelték. (Krúdy Gyula)
áhítatú.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
