alája
alája határozószó és névutó
I. határozószó (személyragos) Alám, alád; alánk, alátok, alájuk; alá. A személyraggal megjelölt, a szóban forgó személy, tárgy v. dolog alá. Alája megy ¬. Tedd alám a takarót! A miniszterek irányítják az alájuk rendelt hivatalok munkáját. Lovakat is rendeltek alánk. (Mikes Kelemen) || a. (az alá igekötőjéhez hasonló szerepben, -nak, -nek ragos szóval kapcs., az ige előtt). Alája kellett vetni magát a műtétnek. Szörnyűnek találta azt, hogy annyira alája legyen rendelve másoknak. (Nagy Lajos)
II. névutó (-nak, -nek ragos szó mellett) (régies) Alá. Keble kihalt örömét e kőnek alája temette. (Vörösmarty Mihály) Egy néptörzsök [= nép] esik a bárdnak alája. (Arany János) || a. (ragtalan névszó után) (elavult) Alá. Lelkem fiúk, jösztök velem Régi, poros hársak alája. (Ady Endre)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
