alaktalan
alaktalan melléknév -ul, -abb
1. (kissé választékos) Olyan <tárgy, test>, amelynek nincs határozott alakja; szabálytalan formájú, idomtalan. Alaktalan test, tömeg. || a. (választékos) Körvonalaiban határozatlan, elmosódó, környezetével eggyé olvadó <jelenség>. Alaktalan árnyék, felhő, köd. A felhők alaktalanul gomolyognak. Túl a fényövön alaktalan köd borongott, s a gomolygó szürke gőz körülhullámozta a bűbájos ragyogó kört. (Jókai Mór) [A két birkózó] mintha csak egyetlenegy alaktalan test lett volna. (Mikszáth Kálmán)
2. (ásványtan) Olyan <ásvány>, amelynek atomjai rendezetlenül helyezkednek el; nem kristályos szerkezetű; amorf. Alaktalan szén.
3. (ritka) Olyan <irodalmi mű>, amelynek részei lazán függnek össze, aránytalan szerkezetű; megkomponálatlan, formátlan. Oly alaktalan eposz, mint [Tinódié] …, nem ragad meg népi ajkon. (Arany János)
4. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Határozott alakot nem öltő; határozatlan, elmosódó, szétfolyó. Alaktalan álmok, gondolatok. Alaktalan álmok közt bolyg gyúlékony képzelődése. (Kemény Zsigmond) Valami névtelen, alaktalan zsibongás terjed a város fölött. (Jókai Mór) || a. (költői) Alaktalan éj, sötétség: az é., a s. mint a határozott körvonalak elmosódásának okozója. S látjátok amott Osziánt? | Az éjszaki tenger örök ködü földén Vad szikla fölött viharokkal együtt Harsogja dalát az alaktalan éjben. (Petőfi Sándor) Feszíti szemét az alaktalan éjbe. (Arany János)
alaktalanság.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
