arcátlan
arcátlan melléknév -ul, -abb, (népies, régies) orcátlan
1. (választékos) Kihívó viselkedésű, durva módon szemtelen, pimasz <személy>. Arcátlan fickó, gazember, tolakodó. Fölényesen alázatos, udvarias, néha elképesztően arcátlan … (Karinthy Frigyes)
2. (régies) Olyan <személy>, akinek erkölcsi érzéke annyira (meg)romlott, hogy viselkedésének bántó, aljas voltát nem érzi, következményeit pirulás nélkül viseli, nem szégyelli magát; szemérmetlen, szégyentelen. Hát orcátlan teremtése az Istennek, nem pirulsz …? (Vörösmarty Mihály)
3. (választékos) Arcátlan (1–2) személyre jellemző <magatartás, megnyilatkozás>. Arcátlan beszéd, cselekedet, viselkedés. Orcátlan,a agyafúrt hazugság. (Arany János) Egy lovászunk leitta magát és arcátlanul válaszolt. (Herczeg Ferenc)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
