áttört
áttört melléknév -en [e]
1. Olyan dolog, amelyet áttörtek (főleg az ige 1, 2. jelentésében). Áttört borsó; áttört fal; áttört gát.
2. (ruházkodás) Lyukacsos hímzéssel díszített <kézimunka, ruhadarab>. Áttört hímzés, munka, selyemruha, terítő; arannyal, ezüsttel áttört kézimunka. Szemben … arannyal áttört török kaftán függött. (Jósika Miklós) || a. (szövőipar) Olyan <szövet>, melyben a fonalaknak külön berendezés segítségével történő elhelyezkedése következtében szabályosan, minta szerint lyukak vannak.
3. (művészettörténet) Lyukacsos díszítésű <iparművészeti v. építészeti alkotás>. Áttört kőpárkány; (régies) áttört művű: művészi gonddal készült lyukacsos díszítésű. Volt egy keresztfolyosó … egy áttört művű rácsajtóval. (Jókai Mór) Az áttört, szeszélyes kőcirádák bűvös fényben fürödtek. (Herczeg Ferenc)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
