avult
avult melléknév -an, -abb
1. (tájszó) Olyan <tárgy>, amely anyagában pusztul, romlik, megrongálódott, tönkremenőfélben van hosszas használat v. állás (2b) folytán; nyűtt. Avult cipő, ruha, szerszám. Szegényes kis lak volt, avult, kopott bútorokkal, de tisztán tartva. (Jókai Mór) Úgy jött, ahogy a munkában volt: kurta, avult rongyos szűrben, kopott fekete báránybőr süvegben. (Gárdonyi Géza) || a. (ritka, régies) Régi, idejét múlt <irat>. A padláson … vén ládákban avult írások porladtak. (Babits Mihály)
2. (választékos) A szokásból, divatból, használatból kikopott, idejétmúlt v. divatjamúlt. Avult módszer, nézetek, stílus, szó, szokás. Ránk nézve mindkettő, Zrínyi és Gyöngyösi, avúlt régiség. (Arany János)
avultság.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
