balgatag
balgatag melléknév -on v. -ul, -abb (választékos, régies)
1. (rendsz. nyomatékos haszn.) Balga <személy, közösség>. Balgatag asszony, ember, gyermek. Jaj, de balgatag egy teremtés! Sok nagyjaiknak balgatag udvarin Már a magyarnak híre se hallatott. (Berzsenyi Dániel) Az árúló! … S én balgatag! még visszavártam őt, holott hadammal útját állhatám. (Vörösmarty Mihály)
2. Ilyen személyre jellemző, rá valló, tőle származó <cselekedet, megnyilatkozás>. Balgatag beszéd, megjegyzés, magatartás. Balgatagul mindent elhitt, amit mondtak neki. Eh, balgatag beszéd! alig ejtettem ki, Nevetek, magamat kinevetem érte. (Petőfi Sándor) Balgatag reménnyel várom ébredéstek. (Arany János) Becses … emlékem volt egész életemen át ez a pár balgatag óra. (Kaffka Margit)
3. határozói használat(ban) (ritka) Balga(tag) módon. Amint ez balgatag oda hajol hozzá, a herceg egyszerre úgy üté főbe iszonyú öklével, hogy keresztülesett lova nyakán. (Jókai Mór)
balgatagság.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
