bárdolatlan
bárdolatlan melléknév -ul, -abb
1. (ipar) Bárddal még meg nem munkált, a kívánt alakúra ki nem faragott. Bárdolatlan gerenda.
2. (irodalmi nyelvben) Jólneveltség híján levő, faragatlan, neveletlen <személy>. Bárdolatlan alak, fickó. Apám … paraszt volt, magyar volt, kálvinista volt, tüzes és bárdolatlan volt. (Móricz Zsigmond)
3. (irodalmi nyelvben) Ilyen személyre jellemző, tőle származó, rá valló. Bárdolatlan beszéd, modor, szavak. Enyelgének bárdolatlan versekkel s hahotával. (Csokonai Vitéz Mihály) Gyűlöltem ezt a konok német parasztfiút … rosszul palástolt bárdolatlan áhítozásával. (Kaffka Margit) Az a három év, melyet Pesten töltött, lekoptatta róla a bárdolatlan szokásokat. Csöndesen járt, csöndesen fújta az orrát, parasztosan se beszélt. (Kosztolányi Dezső)
bárdolatlanság.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
