békétlenség
békétlenség [e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
A békétlen (1–3) melléknévvel kifejezett tulajdonság; nyugtalanság, elégedetlenség, lázongás. Folytonos, örökös békétlenség; békétlenséget kelt, szít, szül, támaszt. A békétlenség szelleme feléledt. A békétlenség lázadássá fajult. || a. Vkinek, vminek békétlen (1–3) volta, állapota. Az emberek, a lakosság, a nép békétlensége; a kor, az ország békétlensége; szavainak békétlensége. Próbálta lecsillapítani békétlenségünket. Távoztam, nehogy Neveljem még békétlenségedet. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
