bizony
bizony határozószó, főnév és melléknév, (régies, népies) bizon
I. határozószó
1. (erős hangsúllyal, állítás v. tagadás előtt, ennek nyomósítására) (népies, bizalmas) Hitemre mondom, hogy …; esküszöm, hogy … Bizony nem hazudok. Nagy tüzet csináltunk, Ugy-e Józsa testvér, Hogyha most szalonnád volna, Bizony, hogy süthetnél. (Ady Endre) || a. Bizony mondom, hogy … : <várható eseménnyel, cselekvéssel kapcs.:> erős meggyőződésem, hogy …; feltétlenül hiszek abban, hogy … Bizony mondom, hogy győz most a magyar. (Petőfi Sándor)
2. (gyengébb hangsúllyal; a kiemelő hangsúly a következő, esetleg a megelőző szón) <Állítás v. tagadás erősítésére, néha kifejezett v. odaértett ellenkező értelmű, ill. mást jelentő megnyilatkozás után.> [Még csak egy kicsit várj!] – Én bizony nem várok. Mert e fürge, Pajkos ürge | Te vagy, Laci, te bizony! (Petőfi Sándor) A hidegnek én jó orvosságot tudok, Magamon próbáltam, bizony nem hazudok. (Arany János) || a. <Ráhagyás, az előző közléssel való egyetértés kifejezésére.> [Itt az ideje, hogy lefeküdjünk.] – Bizony v. Itt bizony. [Nemsokára esik.] – Bizony v. (népies) a bizony. Rég volt az! rég bizon. (Arany János) Hja, bizony, sok minden kell egy … háztartásban. (Mikszáth Kálmán) || b. (bizalmas) <Kérdésre adott igenlő v. tagadó felelet nyomósítására, a feleletet magától értődőnek, természetesnek tüntetve fel.> ® Éppen bizony. [Eljössz?] – El bizony. [Ugye nem szép?] – Nem bizony. [Nem hallottál róla?] – De bizony. || c. (mondat értékű szóként) <Főleg közlés után v. közbevetőleg, erős érzelmi nyomatékkal:> úgy ám. Jár a baba, bizony! Ez az egyetlen mód a segítségre, úgy bizony. Ötszáz, bizony, dalolva ment Lángsírba welszi bárd. (Arany János) || d. <Olyan állítás erősítésére, amely ellentétes az ismert v. odaértett előzménnyel; utána gyak. ellentétes v. nyomósító értelmű mondat következik.> [Hát sose hallottál róla?] – Hallottam bizony, de nem törődtem vele. [Látod, nem segíted a testvéredet.] – Bizony segítettem, de magamnak is nehéz a helyzetem. „Nem látd [= látod] A dühös bikát, hogy jön egyenesen rád?” | Látta Miklós bizony, hogy ne látta volna? (Arany János) || e. (bizalmas) <Kicsinylő, gúnyos v. megvető értelmű kifejezésben, nyomósításként.> Éppen bizony téged várnak ott! Majd bizony éppen őt fogják megjutalmazni! No bizony! [Megyek a moziba.] – Mész bizony az iskolába! Majd megtanítom én magát kártyázni: quart tizesig! – Az bizon, quint alsóig … (Vas Gereben) „Beh szépen Fütyöl ez az én madaram!” | „Kendé bizony az árnyéka!” (Arany János) Mintha bizony a költő nem a maga korát írná le akkor is, amikor anyagot … a múltból kölcsönöz! (Ambrus Zoltán)
3. <Neheztelés, feddés kifejezésének enyhítésére:> meg kell állapítanom, hogy … Ezt bizony rosszul tetted. Ez bizony nem tökéletes dolgozat. Egy vezér se kért bizony Tartást [= eltartást] azelőtt magának. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || a. <Sajnálkozó, mentegetődző kifejezésben a hangulat erősítésére:> mi tagadás … Itt bizony nem lehet gyalog menni a sár miatt. Én bizony nem emlékszem. Bizony gyengén állunk. Bizony már hetven éves. Felelt a jó király: „ejnye bizony nagy kár”. (Arany János) A kőfal alig embernyi magasságú, és bizony már romladozott. (Gárdonyi Géza)
II. főnév -t
1. (irodalmi nyelvben, elavult) Bizonyság, tanúbizonyság. Bizonyt a rabok is mellette tevének. (Arany János)
2. (régies) Bizonnyal állít, ígér (vmit): „bizony” szóval, bizonykodva á., í.
3. (régies) bizonyomra, (elavult) -ra, bizonyommal (mondom): <fogadkozásként:> (becsület) szavamra (mondom). Bizonyomra [Törökországban] … jobb dolga van a költőnek, mint minálunk. (Jókai Mór) Bizonyomra mondom, nem én vettem el az ötszáz forintodat. (Mikszáth Kálmán)
III. melléknév (elavult) Igaz, igazi. Bizony szó és méltó, hogy hozzá ragaszkodjunk. (Bornemisza Péter)
IV. <Fogadkozásban, indulatszó-szerűen használt kifejezés részeként:> Isten bizony v. bizony Isten: a) Isten a tanúm, hogy igazat mondok. Bizony Isten, nem loptam el a pénzt. b) <eredeti jelentéstartalmából sokat vesztett, bizonykodó, erősködő kifejezésként> Bizony Isten, gyönyörű időnk van. [Katona-élet.] Arany élet, bizony isten! | Megpróbáltam, párja sincsen. (Petőfi Sándor) Bizony isten, jól van az így, ahogy van! (Mikszáth Kálmán)
bizonyoz.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
