bőgő
bőgő melléknév és főnév
I. melléknév (hangutánzó) Olyan <személy, dolog>, aki, amely bőg (1–4). Bőgő bivaly, oroszlán, szarvas, tehén; bőgő gyermek. Holnap vihar leszek, zúgó, bőgő vihar. (Petőfi Sándor)
II. főnév -t, -je [e]
1. (népies) Nagybőgő. Szóláshasonlat(ok): (tájszó) megy bele, mint bőgőbe a húszas: mértéktelenül sok megy bele, nagyon sokat fogyaszt <főként ételből, italból>. A bőgője mellől feldűle Izráel, | Helyét alattomban Éris foglalá el. (Csokonai Vitéz Mihály) Húzzák a cigányok valami víg toron, Távolról hangzik a bőgő mormogása. (Petőfi Sándor) Zümmög a hegedű, brummog a bőgő. (Gárdonyi Géza)
2. (tájszó) Faragott rész némely vízi járműnek, kül. a halászok haltartó bárkájának az orrán. Minden hajó orrában, mindjárt a bőgő mögött áll egy deréknyi vastag, derékig érő oszlop. (Tömörkény István)
Szólás(ok): ld. ég.
Szóösszetétel(ek): 1. bőgőhordozó; bőgőhúr; bőgőszó; bőgőtakaró; 2. nagybőgő.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
