bölcselő
bölcselő [e] melléknév és főnév (régies)
I. melléknév Bölcselettel foglalkozó; filozófiai. A bölcselő kritika … minden irodalmi tüneményt egy általános okfőre [= általános legfőbb okra] hajlandó visszavezetni. (Arany János)
II. főnév -t, -je [e] Bölcselettel foglalkozó tudós; filozófus, gondolkodó, bölcsész (1). Az ókori bölcselők. Descartes, az újkor első nagy bölcselője. Lám, megjelent az első bölcselő! (Madách Imre)
bölcselői.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
