bősz
bősz melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (választékos) Heves, vad indulattól, gyűlölettől elragadtatott <személy>. Bősz ellenség, ember. Budán a bősz király előtt Megállnak zordonan. (Garay János) Környezete nem győz eléggé csodálkozni rajta, hogy Kata mily bősz és konok. (Ambrus Zoltán) || a. Vkinek, vminek elvakultan, dühösen nekitámadó, nekirontó <személy, állat>. Bősz bika, ellenfél, kutya, oroszlán. A megsebzett farkas bőszen nekirontott a vadásznak. A cirkuszban himnuszt énekelnek, Míg a bősz tigris keblöket kitépi. (Madách Imre)
2. (választékos) Elkeseredettségre, haragra, dühre, heves indulatra valló, ezt kifejező, ezzel kapcs. <lelkiállapot, cselekvés, magatartás, megnyilatkozás>. Bősz harag, ordítás, üvöltés. Bősz önérzettel kérte ki magának a gyanúsítást. A Kárpátoktul le az al-Dunáig | Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar! (Petőfi Sándor) Mintha folyna bősz viadal … (Arany János)
3. (bizalmas) Bőszen: nagy lendülettel, mindenről elfelejtkezve, elmélyülten. Nagy bőszen hozzáfog vmihez. Bőszen tanul, hogy kijavítsa rossz osztályzatát.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
