derű
derű [e] főnév -t, -je [e] (csak egyes számban) (választékos)
1. (ritka) Napsütéses, kellemes idő. Ahogy kilépett a kapun, tavaszi derű fogadta.
2. Jókedvű megelégedést, nyugodtságot sugárzó, harmonikus kedélyállapot. Belső, gyermeki derű; jóságos arcának, szemének derűje; derű ömlik el arcán; derűt áraszt maga körül. Tekintete derűt sugárzott. Az öreg derűvel nézte a dolgok alakulását. Beszélt … az ő sajátságos fatalizmusával, aminek valami egyszerű, gyermeki derű volt a mélyén. (Kaffka Margit) Mutass, csendes derű! szép víziókat. (Tóth Árpád) Kegyetlenségüket immár derűvel és felülről tudom látni. (Móricz Zsigmond)
3. (átvitt értelemben, ritka) Derültség (2). Megjegyzése általános derűt keltett.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
