dísztelen
dísztelen [e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
1. Dísz nélkül való, egyszerű, sima <tárgy>. Dísztelen épület, falak, homlokzat; dísztelen bútor, főkötő, ruha. Csak néhol feketűl a szirtek dísztelen orma. (Vörösmarty Mihály) A török ruhákat meg a dísztelen fegyvereket Dobó katonáinak ajándékozta. (Gárdonyi Géza) || a. (ritka, tréfás, gúnyos) Otromba, esetlen, csúnya. Dísztelen kövér nő. Nagy, dísztelen csokrot vitt neki.
2. (ritka, irodalmi nyelvben, rosszalló) Csúnya, csúf, szégyenletes <magatartás, cselekvés, esemény>. Dísztelen bukás, távozás, viselkedés; dísztelenül megbukott. Kétfelé állt a füle a vátesnek rögtön ily dísztelen beszédek hallatára. (Jókai Mór) Hogy fedezze a dísztelen visszavonulást, melyre a konyhából kényszerítették, már messziről kiáltotta: „Nem játszunk semmit?” (Herczeg Ferenc)
3. (átvitt értelemben, régies) Nem illő <magatartás>. Férfiak sírni és férfit siratni dísztelen. (Jókai Mór)
4. határozói használat(ban) (irodalmi nyelvben, régies) Dísztelenül. Dísztelen itt fekszik, deli termete összerutítva. (Kisfaludy Károly)
dísztelenség.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
