döglött
döglött melléknév -en [e]
1. Elhullott, kimúlt <állat>. Döglött kutya, ló; döglött oroszlán ¬. Elástam a döglött macskát. A vágók pedig, hisz mit tehettek másat? | Biztaták keményen a – döglött kutyákat. (Arany János) Dróthálóban | ezer döglött dongó és hullott pille szennyes | maradványai ködlenek. (Babits Mihály)
2. (átvitt értelemben, bizalmas, durva) Teljesen kimerült, holtfáradt, elgyengült, erőtlen <személy>. Semmit sem tudok csinálni, olyan döglött vagyok.
3. (átvitt értelemben, bizalmas) Elromlott, nem működő, használhatatlan (állapotban levő), javításra szoruló <gép, jármű, készülék>. Döglött bomba, csónak, gránát, motor, szekér. Valami döglött lélekvesztőt tatarozott. (Kosztolányi Dezső)
4. (építészet) Döglött beton, gipsz: keverés után kellő időben be nem dolgozott, részben már megkötött b., g.
döglöttség.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
