ebadta
ebadta [b-a] melléknév és főnév (népies, régies, ma kissé tréfás)
I. melléknév (főleg birtokos személyragos főnév előtt) Komisz, hitvány <személy>. Ebadta gazembere! Ebadta kölyke! Daloljatok hát, ebadta komédiásai! – türelmetlenkedett a török. (Gárdonyi Géza)
II. főnév ..tát, ..tája
1. <Megszólításként is:> komisz, hitvány ember. Most meglakol az ebadta. Te, ebadta, te sokszor olyat gondolsz … mintha én … gondoltam volna. (Petőfi Sándor) Bolonddá tett az ebadta. (Móra Ferenc)
2. Az ebadta szóval való enyhe szitok. Csak úgy dűlt a szájából a sok ebadta.
III. (indulatszó-szerűen) (határozott névelővel v. anélkül, csak ragtalanul v. tárgyraggal) Az ebadta! v. (az) ebadtát! v. ebadtája! v. (az) ebadtáját!: <bosszankodást, elégedetlenséget kifejező enyhébb szitokszó; kb. egyértékű ezekkel:> a kutyafáját!; a teremtésit! Két óráig húzott a vízből egy … kötelet, s … így kiáltott fel: ebadta, biz elvágta valaki a végit! (Tompa Mihály) Hej, sógor úr! Ébredjen, az ebadta! Délre jár az idő! (Mikszáth Kálmán)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
