egykedvű
egykedvű [ë-e] melléknév -en [e] v. (ritka) -n
Olyan <személy>, akinek hideg, közönyös nyugalmát sem jó, sem rossz változás, esemény nem ingatja, nem zavarja meg, aki érdek és részvét, öröm és bánat v. keserűség nélkül tekinti a világot; változatlanul közömbös kedvű, kedélyű. Egykedvű volt, ügyet sem vetett senkire. Egykedvűen fogadta a hírt. Szép egykedvűn átkocogunk A másik világba. (Tóth Árpád) Egykedvűen áll a kapitány a hídon, Vén, viharverte, vaskezű legény. (Juhász Gyula) || a. Ilyen emberre jellemző, valló <külső megnyilvánulás>. Egykedvű arckifejezés, nézés. Egykedvűen bólogatott. Mozogjon a világ, amint akar, kerekeit többé nem igazítom, Egykedvűen nézvén botlásait. (Madách Imre) Szótlanul ült helyén, olyan egykedvűen, mintha nem is lélegzett volna. (Krúdy Gyula)
egykedvűség.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
