elégedetlen
elégedetlen [ë-ë-e-e v. e-ë-e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -ül, -ebb [e]
1. Elégedetlen vmivel: olyan <személy v. közösség>, aki, amely vmivel nincs megelégedve, vmit nem tart kielégítőnek, annál jobbat kíván, jobbat akar. Elégedetlen az eredménnyel, a fia bizonyítványával; elégedetlen a helyzetével, sorsával. Panaszkodott, és elégedetlen volt mindennel a világon. (Nagy Lajos) || a. (-val, -vel ragos határozó nélkül) Olyan <személy, közösség>, aki, amely nincs megelégedve a helyzetével, viszonyai alakulásával, kül. anyagi körülményeivel. Világéletében elégedetlen volt. Ne légy elégedetlen, hiszen nemrég emelték a fizetésedet! Az elégedetlen jobbágyság olykor felkelésekkel próbált helyzetén javítani. Elégedetlen … és keserű asszonylényem lázong fel … néha kiszámíthatatlanul. (Kaffka Margit) || b. Ilyen személyre valló, rá jellemző <külső v. megnyilatkozás>. Elégedetlen arc, kézlegyintés. Elégedetlenül jött elő a szomszéd szobából, és rosszkedvű célzásokat tett. (Krúdy Gyula)
2. Vkivel elégedetlen: kevesli vkinek a teljesítményét, mert tőle többet vár, többet remél. Elégedetlen az új beosztottjával. Elégedetlen vagyok veled.
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] Elégedetlen (I. 1a) személy. Az elégedetlenek egy csoportja lázongani kezdett.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
