elesik
elesik [l-e] tárgyatlan ige
1. <Ember, állat> egyensúlyát elvesztve elterül a földön; a földre esik (I. 4). Elesett a síkos kövezeten. Egy korcsolyázó pár elesett a jégen. Hármat lép, elesik a nehéz fegyverben. (Arany János) A pajták lyukain ki van tolva a kocsirúd a közlekedési útra, úgyhogy a sötétben elesnének a pityókos emberek. (Mikszáth Kálmán) || a. (népies, régies) Leesik, lehull. Elesett a Rigó lovam patkója. (Arany János)
2. <Háborúban, harc közben> meghal. Elesett Isaszegnél. Mint vítanak, mint estek el Szabadság harcain, Beszéli a vándor rege Utódok ajkain. (Bajza József) Ott essem el én, A harc mezején. (Petőfi Sándor) Nagyapja Mars-la-Tournál esett el, arcképe ott függ a tiszti kaszinó falán. (Ambrus Zoltán)
3. <Város, városrész, országrész stb. háborúban, harcok során> az ellenség kezére kerül. A város háromhetes ostrom után elesett. Lajos … jó hírt veve [= vett] … (Kont maga hozá) hogy elesett Szulmóna. (Arany János) Holnap hozzá kezdetek Kolozsvár ostromához … Ha az elesett, a többi önként utána fog esni. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben, ritka) <Erkölcsi válsága, ballépése következtében> elveszti a mások s rendsz. a maga önbecsülését is; elbukik. Hallod-e ezt lelkem? – Hallod és borzadsz … Eltántorodtam, de el nem estem. (Petőfi Sándor) Nagyságos uram, érzem, hogy elestem … Nagyságod megtanított engem másodszor élni. (Mikszáth Kálmán)
5. (irodalmi nyelvben, régies) <Színdarab> sikertelen marad, megbukik. Az ily kis finom alkatú darabban minden helynek jól kell betöltve lenni, különben elesik. (Vörösmarty Mihály)
6. (átvitt értelemben) Tovább nem áll fenn; elmarad, megszűnik. Két lehetőség közül az egyik elesik. Sír-fosztogatásnak is elesvén vádja, Érsek az egyháznak feloldja nagy átkát. (Arany János)
7. (átvitt értelemben) Elesik vmitől: nem jut (többé) hozzá vmely várt v. eddig élvezett haszonhoz, előnyhöz. Elesett a jó keresettől. Többen elestek a juttatástól. Mi szegény falusi lelkészek a jobb stóláktól rendesen elesünk. (Tolnai Lajos) || a. (átvitt értelemben) Elesik vmitől: vmely remélt dolgot nem ér el. Elestem attól az örömtől, hogy találkozzam régi barátaimmal. Nehéz minden esztendőben 12 holnappal a vállamot terhelni, és a házasságtól … teljességgel elesni. (Mikes Kelemen)
8. <Posztóból, vászonból szabáskor egy darab> fölöslegessé válik, felhasználatlan marad. Ebből az anyagból tíz cm elesik. Majsztram [= majszter uram] – mondja a szabónak – ebből [a posztóból] legalább is egy mellény esett el. (Vas Gereben)
9. (ritka) Elkerül, eltávozik vhonnan, vkitől. Szép leány, szép barna kis leány, Tőled oh be messze estem el! (Petőfi Sándor)
eleső.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
