elfonnyad
elfonnyad tárgyatlan ige
1. <Növény> annyira fonnyad (1), hogy elveszti életképességét. A nagy szárazságban a virágok elfonnyadtak. Fonnyadjatok el, mint a gomba a madzagon … (Vörösmarty Mihály)
2. (átvitt értelemben, ritka) <Személy, emberi test, arc> annyira fonnyad (2), hogy javulására, felfrissülésére már nincs remény. Elfonnyadt az arca. Mi lelt téged Panna lyányom? | Elfonyadtál, szép virágom. (Arany János)
elfonnyadás; elfonnyadó; elfonnyadt.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
