ellen [2]
ellen [2] [e-e] főnév -t, -e [e] (többes száma csak személyragos alakban) (régies v. irodalmi nyelvben)
Ellenség. Megfutott az ellen. Elleneit megverte vitézül. (Petőfi Sándor) Állok nyomorékon Méltatlan és rossz névvel Ellen és barát előtt. (Ady Endre) Ilyen kevés magyar És ilyen sok-sok régi ellen … (Ady Endre)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
